Hipnózis az iskolában
A gyerekek elleni erőszak új formái
Prof. Dr. Reinhard Franzke
Kísértet járja be a német iskolákat. Az iskolai tanrendben egyre
többször hipnotizálják a gyerekeket. Ez azonban láthatóan senkit
nem érdekel és senki nem tiltakozik ellene. Közben a
legkülönbözőbb hipnózis-gyakorlatok rögzülnek, mint tanítási
módszerek és válnak a pedagógiai módszertan szerves részévé.
Ideje megkérdeznünk: mi az a hipnózis? A hipnózis-technikák
valóban semleges-ártalmatlan lazító technikák vagy másról,
többről szólnak? A kérdések megválaszolása érdekében
áttekintjük és összefoglaljuk a jelenlegi, hipnózissal foglalkozó
irodalmat bizonyos kérdések tükrében. Rendkívül meglepő, sőt,
sokkoló felfedezéseket kínál a hipnózis-irodalom alapos
áttanulmányozása.
I. Célok és ígéretek
Az itt kiválasztott hipnózis-irodalom felfogása szerint, a
hipnózis egy lazító-, terápiás-, és gyógymód. Eszerint
hipnózissal lehet (állítólag) segíteni a legkülönbözőbb testi
és lelki sérüléseken: segít legyőzni a stresszt és rákot,
félelmeket, segít az önbizalom növelésében, a teljesítmény
fokozásában, az emlékezet javításában, a tanulásban,
tudásanyagot biztosít ismeretlen forrásokból is. A hipnózisról
elmondható, hogy egy szinte mindenre jó önsegélyező program.
Ráadásul képes arra, hogy különböző természetfeletti és
paranormális jelenséget-tapasztalatot idézzen elő.
II. Alapvető logika, alapkoncepció, alaptanítás és alapvető
feltevések
A vonatkozó irodalom tanulmányozása során kiderül, hogy a
hipnózis alapvető logikája ill. alapvető koncepciója viszonylag
egyszerű. „Igény szerint” lehetséges transzállapotba jutni és
abban felvenni a kapcsolatot egy láthatatlan hatalommal vagy erővel.
Az áttanulmányozott szerzők nyilvánvalóan hisznek egy
láthatatlan instancia létezésében, aminek személyes és mintegy
isteni jellege van.
A tudattalan
Ezt a „felsőbb lényt” (Wesenheit – felettes valóság,
felsőbb „lény”) általában „tudattalannak” (Unbewusste)
nevezik, máskor más névvel illetik: pl. rész vagy
részszemélyiség, belső orvos, belső gyógyító, belső
tanácsadó, belső tanító, belső bölcsesség, belső mester,
szellemi vezető, magasabb én, intuíció, alak, dzsinn, koncentrált
gonosz. Sátán ( vö. Eberwein/Schütz). Nyilvánvalóan mindegy, hogy
ki hogyan nevezi, lényegében különböző jelmezekben ugyanarról van
szó. Ezt a „felsőbb lényt” lehet kérdezni, kérni; az pedig
intelligensen képes válaszolni és belső képeket küldeni.
Ez az „tudattalan” (állítólag) mindentudó, mindenható,
bölcs, tisztességes, segítőkész és jó. Mindent tud és
(állítólag) határtalan tudással rendelkezik; tud dolgokat , amiket
az ember (állítólag) elfeledett és /vagy elnyomott. Mindenható és
segíthet az embernek, betegség esetén meggyógyíthatja, tanácsot,
eligazítást adhat. Ez a „tudattalan” egy határtalan tartalékot
képez , amit módosult tudatállapotban (transzban) használhat ki az
ember. A „tudattalannak” ez a felfogása, teljesen más, mint amit
egyébként a pszichológia hirdet, miszerint a „tudattalan” az
ember személyiségének egy tudattalan és ismeretlen része. A
hipnózisirodalomban azonban ennél sokkal többet jelent ugyanaz a
fogalom! Ezért vonakodunk is attól, hogy „tudattalanról”, vagy
„tudatalattiról” beszéljünk. Jobb lenne ezt a személyes
valóságot „Mr X”-nek vagy „Mr Ismeretlen”-nek nevezni.
Ugyanis „Mr X”-nek saját személyisége van, sajátságos
jelleme, szándékai és tervei vannak velünk, amiknek meg kell
felelnünk, különben megharagszik ránk és kárt okoz nekünk. Ezzel
a Mr X-el kapcsolatot kell és lehet felvenni, tanácsos kommunikálni
és együttműködni vele. Mindez csak és kizárólag Módosult
tudatállapotban történhet, amit különböző technikákkal lehet
előidézni.
(Fordító megjegyzése: a szerző arra utal, hogy
a hipnózis irodalma „tudattalannak” nevez egy olyan
szellemi valóságot, ami személyes vonásokkal bír és ami
voltaképpen az emberi léleknek egy ismeretlen, arról leszakadt
része. A hipnózis irodalomnak ezen megállapítása a bibliai
antropológia fényében nem állja meg a helyét. A bibliai
antropológia szerint a szóban forgó „tudattalan” valójában nem
része és nem is volt soha része az emberi léleknek, hanem egy – az
embertől függetlenül létező - okkult szellemi valóság. A Biblia
nem tájékoztat részletesen az emberre ártalmas sötét
szellemvilágról, így számunkra ez egy részleteiben ismeretlen
világ. Az azonban tudható, hogy a benne lévő szellemi lények
(démonok) nem tudatlanok ill. nagyon is tudatosan keresik a kapcsolatot
az emberrel. A Biblia ezekkel a szellemi lényekkel kapcsolatban a
legnagyobb óvatosságra int és határozottan eltilt – saját
érdekünkben – a velük való kapcsolatfelvételtől,
együttműködéstől!)
A hipnózis alapmodellje és alapkoncepciója három személyből
épül fel: két természetes és egy természetfeletti személyből:
nevezetesen a páciensből, a terápeutából és a
„tudattalanból”. A páciens és a terápeuta megbízatásokat ad
„Mr X-nek” (szuggesztiók és vizualizáció által), amiket aztán
„Mr X” teljesít s a kívánt hatást gyakorolja a páciensre ill. a
páciens életének valamely kiválasztott részterületére.
A hipnózis alaphelyzete egy hármas kapcsolat. Adott a páciens (a
segítségre szoruló), a terápeuta és a „tudattalan” . A döntő
személy a láthatatlan „tudattalan”, amivel a hipnózis
segítségével lépnek kapcsolatba, hogy tanácsát vagy segítségét
kérjék. Ő a „szövetségben a harmadik fél”( vö. Gerl, 72.
117.oldal) Ez megfelel a keresztyén koncepciónak, ahol ugyancsak
hármas kapcsolat van a hívő, a lelkipásztor és Isten közt. A
lelkész megmutatja a hívőnek , hogyan vehető fel Istennel a
kapcsolatot, hogy Tőle segítséget kérjen és kaphasson, hogyan
imádkozzon Hozzá, ha emberi eszközök már mind csődöt mondtak.
Kezdetben ő imádkozik a hívőért. A hipnózis során a terápeuta
mutatja meg,hogy a páciens hogyan veheti fel a kapcsolatot a
„tudattalannal” (különböző módosult tudatállapotot előidéző
technikák által), hogyan lehet aztán a „tudattalant”
segítségül hívni (szuggesztióval és vizualizációval), hogyan
lehet érzékelni a „tudattalan” válaszait-üzeneteit (belső
hangok, képek által). Alapjában véve a lelkész nélkülözhető,
éppen úgy , ahogy a terápeuta is. Az ember egyedül is fordulhat
Istenhez avagy a „tudattalanhoz”. Ezt meg lehet tanulni egy
embertől, de akár könyvből is. Voltaképpen pedig ki az, aki
Istenhez vagy épp a tudattalanhoz fordul, hogy segítségét kérje?
Magamért is imádkozhatom, de imádkozhat értem a lelkész vagy egy
harmadik személy is. Hasonlóképp a szuggesztiót kimondhatja egy
terápeuta, egy magnó, vagy akár maga az ember is – teljesen
mindegy. Nincs különbség az önhipnózis, és a mások által
történő hipnotizálás közt sem. A „tudattalannak”
nyilvánvalóan mindegy, hogy ki mondja ki a szuggesztiót –
ugyanakkor ez Istennek már nem mindegy. Ő ugyanis azt várja, hogy
előbb-utóbb felelősséget vállaljunk s magunk fogalmazzuk meg
imádságainkat, miközben a másokért való imádság is a keresztyén
imaélet szerves része.
Szuggeszció és vizualizáció, mint a tudattalannal való
kommunikáció eszköze és közvetítője
a) A „tudattalannal” kölcsönös kommunikáció építhető ki.
Megszólíthatjuk és tanácsot, segítséget kérhetünk tőle s
beprogramozhatjuk, Állítólag mindent megtesz, amit mondunk neki. E
kommunikáció eszközei és közvetítői bizonyos szóbeli formulák
(szuggeszciók) vagy belső képek (vizualizációk). Ez utóbbiak olyan
képek, amiket az ember behunyt szemmel a „belső szemével” úgy
lát, mintha valami belső képernyőn lennének. Tehát a szóbeli
formulák és belső képek a „tudattalan nyelve” - vagyis ezekből
ért. Ezek által - ez nagyon fontos - a „tudattalanhoz” és nem az
emberi lélek mélyebb rétegeihez fordulunk! A hipnózis „dialógus a
tudattalannal” (Eberwein/ Schütz könyvének alcíme) „A hipnotikus
szuggeszciókat a tudattalanhoz intézzük.” (vö. Sheehan, 36. oldal)
„Önhipnózisban a szuggeszcióit Ön a tudattalanjához intézi.”
(Alman/LAmbou, 78.oldal) A „tudattalant” lehet kérdezni és
segítségül hívni (vö. LeCron, 125.oldal). Röviden: a
transzállapotban a hipnotizált ember egy más világból vagy
valóságból származó személyes felsőbb lénnyel-valósággal
(Wesenheit) folytat párbeszédet.
Eberwein/Schütz világosan arról beszélnek, hogy lelkekkel való
találkozás és kommunikáció zajlik. (im. 18. 23.32.33.oldal) Sőt”
Párbeszéd alakul ki a sátánnal, „sátánocskával” (Teufelchen),
egy „gonosz alakkal”, „a koncentrált gonosszal” (99. 159.
166.167. 169. 173.oldal), egy „zöldes sárkánnyal, aminek nagy,
gonosz szemei vannak”, egy kövér, hájas... patkánnyal”, egy
dzsinnel ( 177.oldal), ami egy gonosz szellem.
Csakis analitikusan nézve a dolgot, különbséget tehetünk
transzbevezető, terápiás és poszthipnotikus szuggeszció közt. Az
elsők a transzba jutást segítik elő, a második csoportba tartozók
által közlik a „tudattalannal” a hipnózis célját és értelmét
(gyógyulás, iránymutatás), végül az utolsó kategóriába
tartozók szuggeszciók irányítják a magatartást a transzállapot
feloldása után.
b) A másik oldalról nézve a „tudattalan” is képes az emberhez
„beszélni”, mégpedig belső hangok, belső képek segítségével,
amiket az ember belső szemeivel lát, vagy ideomotorikus
ujjmozgásokkal érzékel (kiválasztott ujjak bizonyos mozgásokkal,
igennel-nemmel válaszolnak transzállapotban), esetleg inga vagy
varázsvessző segítségével, amiknek bizonyos megállapodott
mozgásaival ad választ a „tudattalan” a feltett kérdésekre.
c) A „tudattalan” befolyási területe: képes arra, hogy
befolyásolja-manipulálja lényünk részterületeit: pl.
gondolatainkat, erkölcsi tájékozódásunkat, érzékszerveinket,
érzékelésünket, ujjainkat, kezeinket, izmainkat, érzelmeinket.
Képes arra, hogy hasson emlékezetünkre: bizonyos dolgokat eszünkbe
juttasson, másokat elfeledtessen, más esetben megnövelje
emlékezőképességünket, vagy éppen érzéketlenné tegyen a
fájdalomra, vagy éppen művi fájdalmat képes kiváltani. A
„tudattalan”, mint valami adattároló, vagy szuper-komputer
működik és számunkra ismeretlen adatokat közölhet az emberrel.
Vakká és némává tehet, érzékcsalódásokat, hallucinációkat tud
előidézni. Láttat dolgokat, amik nincsenek ott, s vakká tesz
dolgokra, amik ott vannak. Belső hangokat hallathat és képes belső
képeket küldeni. (Eberwein/Schütz, 168.oldal) Képes arra, hogy
különböző tárgyakra hasson (inga, varázsvessző). Képes az ember
magatartását és személyiségét megváltoztatni. Növelheti
teljesítményünket (pl. sportban, tanulásban). Szokatlan
képességeket és erőket bocsáthat az ember rendelkezésére: szavak,
képek, szimbólumok sokaságával képes elárasztani. Testi és lelki
sérülések gyógyításában is segítségünkre lehet: bizonyos
körülmények közt meg is gyógyíthat. Magatartásunkat,
szokásainkat, érzéseinket, emócióinkat képes befolyásolni és
megváltoztatni: pl. szenvedélyektől és félelemektől
megszabadítani.
Még egyszer nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a belső képeket,
amiket transzállapotban, belső szemeivel lát az ember egy adó küldi
s egy forrásra mennek vissza – nevezetesen Mr X-re. Más szavakkal:
módosult tudatállapotban kapcsolatba kerülünk egy
„adóállomással”, ami képeket és filmeket küld nekünk. Vagy
más szavakkal: ha belső szemeinkkel képeket látunk, mindig meg kell
kérdeznünk, hogy milyen forrásból származnak ezek a képek, ki
küldi őket? A Bibliában számos helyet találunk, amik arra mutatnak,
hogy annak idején Isten küldött vizuális közléseket és képeket.
Hildegard von Bingen látomásai előtt ezer évvel még megkérdezte az
egyház, hogy az ilyesféle képek Istentől, vagy a Sátántól
valók-e? Manapság már senki nem kérdez a belső képek forrása
után.
d) A bibliai-keresztyén felfogás szerint alapjában véve csak
két, ellentétes forrásból származhatnak belső képek és
látomások: Istentől vagy a sötétség birodalmából. Miután Isten
a Biblia lezárása után „leállította” ezeket az adásait, csak
egy spirituális adóállomás maradt, még akkor is, ha a képek az
emberi lélek mélységeiből törnek elő, amit egyébként a hipnózis
irodalma visszautasít! (a „tudattalan” nem az emberi lélek
mélysége) A szakirodalom áttanulmányozása során arra a
megállapításra jutunk, hogy szerintük a képeket vagy filmeket a
„tudattalan” rendezi és küldi, sugározza. Egyik legkedvesebb
filmje: korai gyermekkorodban gonoszul bántak veled, a megszületésed
trauma volt, az anyaméhben való léted egy kínszenvedés, korábbi
életed tragikusan végződött, mert boszorkányként elégettek
máglyán. Azt nyújtja embereknek, amit azok szeretnének...
e) A transzállapotban az emberek képesek arra, hogy állítólag
bennük létező „belső tartalékokat” mobilizáljanak,
aktivizáljanak és használjanak. Ebben az állapotban az ember
elhagyhatja testét és testen kívüli utazásokat tehet és
különleges tapasztalatokra tehet szert. A „tudattalan” képes
arra, hogy térben és időben végbemenő utazásokban részesítsen:
visszaszállítson korai gyermekkorunkba, a terhesség alatti
életszakaszunkba, sőt, az állítólagos korábbi életeinkbe is. A
„tudattalant” megszólíthatjuk, sőt, meg is kell szólítanunk,
kérnünk lehet és kérdeznünk lehet tőle. Ugyanakkor ezt mindig
udvariasan, tisztelettel kell tenni s engedni kell neki, a tanácsért
és segítségért hálát kell mutatni, meg kell köszönni neki
mindent. A „tudattalan” képes arra is (állítólag) hogy egy
betegség okairól és terápiájáról is felvilágosítson.
f) A „tudattalan” (állítólag) egy olyan rabszolga, aki az
ember kívánságait teljesíti. „Ha Ön két ujjával egy O-t
formál, akkor jönni fog és szolgálatára fog állni.
(Eberwein/Schütz, 187.oldal) Valójában fordítva viselkedik: az
embernek kell elfogadnia azt amit a „tudattalan” tőle követel,
„anélkül, hogy értékelnénk, értelmeznénk, vagy
megkérdőjeleznénk.” (Eberwein/Schütz, 159.oldal) A
„tudattalan” ugyanakkor nyilvánvalóan valami korlátolt
intelligencia, mert csak rövid, pozitív és ezerszer elismételt
mondatokra (szuggeszciók) válaszol, amiket aztán betű szerint,
kritikai reflexió nélkül követ, egészen addig, míg a szuggeszciót
vissza nem vonják (poszthipnózis).
III. Alaptechnikák
a) Transztechnikák
A szakirodalom tanulmányozása világossá teszi előttünk, hogy
több tucat, sőt, több száz technika létezik, melyek módosult
tudatállapotba juttathatják alkalmazóikat. Ugyanakkor van néhány
olyan alapelv, ami mindezekben a technikákban közös. Ezekhez
tartoznak a következő elemek: egy különleges rituálé, egy
különleges helyszín, különleges idő, különleges
testtartások-testhelyzetek, a külvilág érzéki észlelésétől
való elfordulás s a belső világhoz való odafordulás, különleges
légzési technikák, a test ellazítása, lélek, szellem, izomzat
ellazítása, a mentális koncentráció (fókuszálás, beszűkítés)
egy adott pontra, belső képek vizualizációja, csend, nyugalom, a
lélek kiüresítése, az akarat, a tudat és racionális megfontolás
kikapcsolása, a megkülönböztetés, megítélés, értékelés,
kritizálás szüneteltetése, áttérés a szabad asszociációkra
(pszichoanalízis, „mind mapping”) és mentális
szétszórtságra.
A jellemző hipnózis szabályzás a következő útmutatásokat
tartalmazza, amiből általában csak néhányat alkalmaznak
egyszerre:
- egy nyugodt helyet kell felkeresni, minden zavaró tényezőt ki
kell kapcsolni
- halk zene szól
- a lámpát lekapcsolni, vagy hangulatvilágításra állítani
- gyertyát vagy illatgyertyát gyújtani
- kényelmesen, lazán elhelyezkedni
- eltérő izomcsoportokat felcserélve, váltogatva megfeszíteni
majd ellazítani
- különleges módon lélegezni
- a szemeket becsukni, így a külvilágtól elfordulni s befelé
koncentrálni
- a lelket megnyugtatni, mindent elengedni, elfeledni, minden
gondolatot kikapcsolni
- az értelmet, a racionális, analitikus gondolkodást,
megkülönböztetést, megfontolást, értékelő gondolkodást,
kritikai képességet kikapcsolni, pl. a szabad asszociáció
módszerével, vagy más technikák által (nem logikus beszéd,
szinesztézia, történetek a történetekben)
- teljes figyelemmel fordulni egy pont felé (hangok, lélegzés
ritmusa, testrészek, gondolatok, mantra, energiák stb.) s elérni a
lélek teljes koncentrációját (elmélyülés)
- valamit képszerűen elképzelni (meleg-, nehezülésérzés,
utazás egy másik helyre, egy másik korba), valami szépre emlékezni,
valamit – ami nem valóságos - belül mind az öt érzékszervvel
átélni, megtapasztalni, hallani, látni, érezni, szagolni, ízlelni)
- elképzelni, hogy az ember más, mint ami (pl. fa vagy valami
állat vagyok)
- a szemeket könnyedén felfelé és befelé fordítani, körbe
forgatni, távolba nézni...
- egy mantrát, egy rövid parancsot (szuggeszciót) mondogatni, egy
hangot kiadni,
- egy olyan szöveget (pl. mesét) hallgatni, amibe transzelőidéző
kódszavak vannak beépítve (egészen laza vagy...)
- felvenni egy lénnyel a kapcsolatot, megszólítani, kérdezni,
kérni....
(vö. bővebben : Franzke, R.: Hypnose. Hannover, 2003)
Fontos annak megértése, hogy azok a jelenségek, amik módosult
tudatállapotban tapasztalhatók, egy transzállapot bevezetésére
használhatóak. Ha valaki nehezülést vagy melegséget érez, akkor
nehezülést és melegség érzést szuggerálnak neki (mint pl. az
autogén tréning esetében). Ha valaki a híres „egységélményt”
éli át, akkor azt kell elképzelnie, hogy ő egy fa, azaz egységben
van egy fával. Ha pedig valaki szabad asszociációba fog, akkor őt
szabad asszociációra szólítják fel. (Brainstrorming vagy Mind
Mapping esetében)
Hadd soroljam fel azokat a főbb hipnózis-praktikákat , amiket az
iskolákban felhasználnak:
- különböző lazítási- és légzési technikák az autogén
tréningből és progresszív izomlazításból. (Eberwein/Schütz,
125-126. 131. oldal; Chertok, 200.oldal)
- fantáziálás ( Eberwein/Schütz, 113.oldal), különböző
vizualizációs gyakorlatok (KIM-játékok)
- meditáció és jóga (Eberwein/Schütz; 125. oldal),
koncentrációs- és figyelemgyakorlatok.
- öt-érzékkel való munka és tanulás, a VAK és VAKOG-módszer (a
rövidítések 3 vagy 5 emberi érzékszerv német neveiből erednek)
(im. 126.oldal)
- tanulótípus koncepció (auditív, vizuális; im. 147.oldal)
- munka szaglással (125.oldal; ún. Dufte Schule)
- Brainstorming és villanófény (im. 175.oldal)
- jóga szemtechnikák (kineziológia és BrianGym; Tepperwein, 110
oldal)
- bizalom-zuhanás (Tepperwein, 70.oldal)
- suttogóbeszéd – módszer (Tepperwein, 148.oldal)
- különböző masszázsok (Fricke/Butler, 70.oldal)
Az összes praktika közt legrosszabb az ún. szuggesztopédia, ami a
hesseni kultuszminisztérium szándéka szerint minden iskolában be
kellene vezetni. (DGSL-magazin; 3/08. 28.oldal) A szuggesztopéd
tanítás és tanulás célzottan hipnózissal és transzállapotban
történik, amit azonban a szülők és gyerekek elől is elhallgatnak.
(vö. Franzke R.: Baustein Suggestopädie; www.didaktikreport.de)
Más szavakkal: a az iskolai oktatásban megszokottá vált
lazító-, vizualizációsgyakorlatok- és fantáziautazások, nem az
ellazulást szolgálják: „a lazító- és vizualizációs gyakorlatok
valójában hipnózis-technikák.” (Fricke/Butler, 46.oldal)
A „lazítás” (relaxáció) nem más, mint a hipnózis
kiváltásának (hypnoseinduktion) speciális technikája. (vö.
Chertok, 202.oldal) Ez érvényes az ismert lazító eljárásokra
(Schultz és Jakobson), ugyanakkor nem érvényes a megszokott
„házi” lazító technikákra, mint pl. a zuhanyzás, sétálgatás.
Nyilvánvaló, hogy a lazításról író szerzők világszerte
megegyeztek abban, hogy műveikben a hipnózis és transz fogalmakat
egyöntetűen elkerülik. Egy kivételt képez dr. Klaus Thomas, aki az
autogén tréningről írt könyve alcímében egyértelműsíti , hogy
a Schultz-féle autogén tréning voltaképpen az önhipnózis
technikája. (Praxis des Autogenen Trainings. Selbsthypnose nach I. H.
Schultz; Stuttgart, 2006)
Ugyanez érvényes a kedvelt vizualizációra és fantáziautazásra
is. Ezekkel kapcsolatban is csak a legritkább esetekben találkozunk
annak megállapításával, hogy ezek is a hipnóziskiváltás
speciális technikái. Ez megállapítható a hipnózis-irodalomba
vetett rövid pillantás által. (vö. Franzke R. Stilleübungen und
Fantasiereisen. Hannover 2008)
Ugyanez elmondható a meditációról és jógáról, a Qi Gong és
Tai Chi gyakorlatokról is, amik bizonyos gyakorlás után módosult
tudatállapotba vezethetnek, bár ezekkel kapcsolatban is eltitkolják
ezt az igazságot. Egyébként a nevezett távol-keleti gyakorlatok
alaptechnikái messzemenő egyezést mutatnak a hipnózis
alaptechnikáival. (Franzke R.: Meditation und Yoga. Hannover 2003) Az
amerikai pszichológiai tankönyvekben a hipnózis, meditáció és
drogok egymás mellett sorakoznak, mivel egyaránt mindegyiknek
tudatmódosító, azaz transzkiváltó jellege van. (vö. Feldman, R.S.:
Understanding Psychology. McGraw-Hill 1996; Lahey, B.B.: Psychology. US
1983) Ez azt jelenti, hogy a hipnózis és meditáció transzállapotba
juttatnak éppen úgy, mint a drogok, vagyis ugyanazt a tapasztalatot
generálják. (pl. horrortrip vagy horrorisztikus lényekkel való
találkozások) Ezt megerősíti úgy a drogokkal, mint a meditációval
(pl. Maharaj: Egy guru halála; Franzke R.: Meditation und Yoga.
Hannover 2003), de a hipnózissal kapcsolatos irodalom is (vö. Franzke
R.: Vorsicht! Hypnose. Hannover 2002. 53.oldal)
b) Operatív gyakorlatok
A szakirodalom áttekintése során megláthatjuk, hogy a
hipnózisnak különböző funkciói vannak.
Spirituális transzkommunikáció
A hipnózis a spirituális transzkommunikáció eszköze. A módosult
tudatállapotban (transz) nyilvánvalóan lehetségessé válik a
„tudattalannal” való kommunikáció, vagyis lehet kérdezni és
lehet tőle értelmes válaszokat kapni, mégpedig belső hangok, belső
képek, képi szimbólumok, ún. ideomotorikus ujjmozgások, inga
mozgások, varázspálca mozdulások, a kar megmerevedése
(kineziológiai izom-teszt, automatikus írás, jelírás ( pl. az ún.
Mind Mapping során) által. Aki transzban van, abból áradnak a
szavak, képek, szimbólumok (Alman/Lambrou, 80.oldal), amiket bizonyos
körülmények közt az egyén képtelen uralni, ellenőrizni, vagy
leállítani. Korábban a résztvevők számára egyértelmű volt, hogy
a transzban lévők istenekkel, szellemekkel, démonokkal kommunikálnak
és kooperálnak (vö. Eberwein, im. 13.oldal), valamint, hogy ez a
kapcsolat igen veszélyes.
Mediális konzultáció
A hipnózis a mediális konzultáció egyik eszköze. Módosult
tudatállapotban az ember képessé válik a „tudattalanban” tárolt
tudásanyaghoz való hozzáférésre. Állítólag képessé lesz
ismeretlen tudásanyag megszerzésére, vagyis ismeretekhez juthat
anélkül, hogy pl. könyveket kellene tanulmányoznia... Olyan dolgokra
emlékezhet vissza, melyekre a tudata nem képes emlékezni. A
„tudattalan” mindezeket az ismereteket ugyancsak belső hangok,
és/vagy belső képek és szimbólumok segítségével közvetíti.
Közlései és üzenetei képként, filmként jelennek meg a belső
szemek előtt. Itt elővigyázatosságot javasolnak: a képek ugyanis
lehetnek helyesek, de hamisak is. Ezen információk által
feltárulhatnak elveszett tárgyak lelőhelyei, korábbi élmények pl.
azt a benyomást kelthetik nőkben, hogy korai gyermekkorukban
szexuális visszaélés áldozatai voltak. A „tudattalan” úgy
tűnik képes arra, hogy akár egy ilyen tartalmú filmet is
megrendezzen és a belső képernyőre vetítsen. A mediális
konzultáció technikáihoz tartozik, az inga, vagy ujjak
megkérdezése, az automatikus írás, aminek során a kezet egy idegen
erő irányítja és olyan értelmes szövegeket ír le, amik a
klienstől egyébként idegenek. (Tepperwein, 204.oldal) Ezzel
kapcsolatban is rámutatnak, hogy az ilyesféle úton-módon nyert
üzenetek hamisak is lehetnek.
Ebben az összefüggésben hadd utaljak egy félreértésre. Az
információk, inspirációk és „emlékek”, nem az emberi „lélek
mélységeiből” származnak, hanem természetfeletti és
transzperszonális forrásból. Ezt a forrást az ezoterika
„Akasha-krónikának” nevezi, amiben állítólag e világ minden
tudása-ismerete benne foglaltatik. Isten tud mindent, avagy az
„Akasha-krónika” tud mindent. A módosult tudatállapotban a
hipnotizált egyén voltaképpen egy médium, aki egy másik világból
vagy valóságból érkező információkat fog fel és ad tovább.
Minden jel arra mutat, hogy a hipnózis (vagy pszichoanalízis) során
nem a lélek „tudattalan” (elfelejtett és/vagy elnyomott) tartalma
válik „tudatossá”, hanem egy emberfeletti személyes valóság kap
lehetőséget arra, hogy az embernek képeket és filmeket,
információkat küldjön. Tehát a hipnózis nem a tudattalan
tudatosítására szolgál, hanem valóságosan létező szellemi erők
és hatalmak felé nyit ajtót, akik az embert becsaphatják és akiknek
tulajdonképpen épp ez a céljuk! A bibliai koncepció gonosz lelkek,
démonok munkálkodásáról beszél. Azt a tényt, hogy a képes
vizualizációkban és látomásokban nem lehet feltétlenül megbízni,
maga a hipnózis-irodalom is elismeri. (vö. „pszeudo-emlékek”,
„hamis-memória-szindróma”)
Mágikus manipuláció
A hipnózis egy mágikus (varázslási) gyakorlat. Megváltozott
tudatállapotban az ember képessé válik önmagára, egészségére,
magatartására szokásaira valamiféle hatást gyakorolni – mégpedig
egyes-egedül a gondolatai, valamint szavak, vagy belső képek
hatalmával és erejével. Ez a mágia, avagy mágikus gondolkodás.
(Csak a lottó főnyeremény esetében nem működik...) A hipnózisnak
ez a törvénye a varázslók és boszorkányok jelszava is egyben. A
hipnózis mágia mivolta különösen is egyértelműen látszik az
ismert lazítási technikáknál, az un. Swish- és
Simonton-technikánál. Az autogén tréning és progresszív
izomlazítás esetében az embernek saját állapotára és
betegségére, elképzelt képek (vizualizációk) és/vagy szuggesztív
kifejezések által igyekeznek hatást gyakorolni.
A „Swish-technika” esetében először a régi és azután a
kívánt állapotot kell vizualizálni. Aztán egy rövid
„sziszegéssel” (swish) a kívánt állapot egyszeriben megvalósul.
( vö. Sheehan, E.: Selbsthypnose. Paderborn 1996. 78.oldal;
Revenstorf/Zeyer, 107. 115. oldal) A „Simonton-program” esetében a
gyilkoló-sejteknek a rákos sejtek elleni küzdelmét kell
vizualizálni. Ezen kívül a betegeknek segítségül kell hívnia egy
belső tanácsadót vagy „belső orvost” és ennek tanácsát és
segítségét is kérniük kell. A német orvosok szándéka szerint a
rákos betegeknek kapcsolatba kell lépnie ezekkel a szellemi lényekkel
és hagyniuk kell, hogy ezek feltárják előttük betegségük okait
és a terápiás lehetőségeiket.
De van rosszabb is: ha a „tudattalan” gonosz és fenyegető,
akkor a hipnotizáltaknak „mágikus segédeszközökkel” kell
védeniük magukat. (vö. Eberwein/ Schütz, 169.oldal; Dr. Thomas S.
172-182.oldal) Ez egyszerűen felfoghatatlan!
Az előbbiekhez hadd fűzzek néhány magyarázó megjegyzést. Nem a
gondolatok/szavak, belső képek ereje-hatalma az, ami közvetlenül hat
a valóságra; a gondolatok, szavak, képek mind a „tudattalanhoz”
intézett parancsok, amiről feltételezik, hogy képes hatást
gyakorolni az emberre, környezetére, embertársaira , egészségre,
tárgyakra. Más szavakkal: a hipnózis nem más, mint mágia. Ahogy a
mágusok, boszorkányok, sámánok esetében, itt is szellemi
hatalmasság (szellemek) erejét igyekeznek felhasználni gyógyításra
és terápiára. A módosult tudatállapotban lévők vagyis a
hipnotizáltak, voltaképpen varázslók, mágusok, boszorkányok, akik
szellemeket-lelkeket hívnak és kérnek segítségnyújtásra. Az ide
vonatkozó ezoterikus irodalom bizonysága szerint , a hipnózis és
varázslás alaplogikája és alaptechnikája messzemenően megegyező:
az ember először transz-állapotba kerül, s azután hívja az
isteneket, démonokat, szellemeket, hogy tőlük védelmet vagy
segítséget kérjen. (vö. Franzke, R. : Magie. Lage 2008) Azt, hogy ez
bizonyos mértékben „működik” nem csak a „harmadik
világból” érkező beszámolók bizonyítják, hanem pl. a
kerékpáros rákbeteg, Lance Armstrong példája is, aki miután a
lelkét eladta a Sátánnak (a „ráknak”), gyorsan meggyógyult és 7
körverseny győzelmet aratott.
Asztrálprojekció
A hipnózis az ún. asztrálprojekció eszköze. A hipnózis-szakértők
- a gyanakvás eloszlatása érdekében - „disszociációról”
beszélnek. Ez azt jelenti, hogy a módosult tudatállapotban lévő
nyilvánvalóan elhagyhatja a testét és test nélküli vagy testen
kívüli utazásokat tehet más (valós vagy virtuális) helyekre és
más korokba, pl. élete korai - gyermekkora, születése, sőt
terhesség alatti élete - időszakába. (Eberwein/Schütz, 24.26.188.
221. 233. 238 oldal; Franzen/Müller, 145. 149.oldal; LeCron, 176.oldal;
Chertok, 186.oldal; Eberwein; 16.52. 54.67. 71.79.87. 144 oldal)
Bizonyos körülmények közt az ember magát kívülről látja,
mintegy felülről, lebegve a térben, egy másik helyen, vagy másik
időben vagy (szellem)világban. Gerl azt feltételezi, hogy az ember
minden hipnózis során testenkívüli élményben részesül (vö.
Gerl, 75. 124. 129.oldal). A visszatérési-eljárás voltaképpen nem
más, mint a testbe való visszatérés. (lásd im. 124. oldal) Ha ezt
elhagyják, vagy hiányosan hajtják végre, akkor az komoly (bizonyos
esetekben akár halásos) „balesetek” következhetnek be.
Paranormális/természetfeletti jelenségek
A hipnózis paranormális jelenségek megtapasztalásához vezető
gyakorlat. A transz-állapotban paranormális jelenségek sora
következhet be: pl. látnoki látás (jóslátás), süketség,
vakság, szuper-emlékezet, fájdalomérzéketlenség. Módosult
tudatállapotban bizonyos körülmények közt kiváló (akár
művészi) színvonalú automatikus írás, festés, éneklés,
operáció, komponálás, hangszeres játék, vagy idegen nyelven való
beszéd mehet végbe.
Inkorporáció és személyiség-transzformáció
A módosult tudatállapotban lévő felett meghívott erők-hatalmak
vehetik át az ellenőrzést és személyiségváltozásokat vihetnek
végbe benne. Ennélfogva transzállapotban a páciens egy kisbabának,
egy állatnak, egy személynek vagy egy híres személyiségnek (pl.
Napóleon) is képzelheti magát és annak szerepét játszhatja el.
(nem akadály az sem, hogy soha nem ismerte az illetőt ) A Hellinger-
féle „családállításban” ez a technika a jóslást szolgálja;
azaz olyan információkat szolgáltat , amiket a résztvevők nem
ismerhettek. Ezen túlmenően hipnózis által stimulálható a
szexuális vágy és emberekkel elhitethető, hogy „rossz testben”
élnek. Amint azt Eberwein/Schütz közli, az ember egy „szellemi
vezetőt” kap, aki élethossziglan vezetni akarja: „Ha Ön ezeket a
módszereket gondosan kipróbálta, akkor már tudja, hogy egy része,
értékes tanácsadója lehet. Mindig Önnél van ez a belső
mestere.” ( 186.oldal) Megfordítva: szerepjátékok pl. egy másik
személy, egy állat vagy egy tárgy (kobra, fa, szobor) eljátszása,
transzállapotot vezethet be. (ún. imitációs- és identifikációs
technikák)
IV. Értelmezések
A hipnózis-irodalomban két ellentmondó értelmezés közt
tehetünk különbséget: a spirituális és pszichológiai értelmezés
avagy látásmód (Sichtweise) közt. A spirituális nézet istenek,
démonok, lelkek-szellemek hatását előfeltételezi, míg a
pszichológiai nézet a bemutatott hatásokat a „tudattalan”
(Unbewussten) számlájára írja. Az első tudománytalannak és
elavultnak számít, az utóbbi „tudományosnak”. A spirituális
nézet szerint a hipnotizált, módosult tudatállapotban kapcsolatot
létesít a nem-anyagi szellemvilággal s részben azok ellenőrzése
alá kerül. (13.oldal) Transzállapotban szellemekkel történő
találkozások történhetnek (18.oldal), belemerülnek a
szellemvilágba és természetfeletti világokkal lépnek kapcsolatba
(22.old), Istennel, vagy szellemvilággal (32.old) az irracionálissal,
szellemekkel kommunikálnak. (33.oldal)
Az előbbi idézetek azt bizonyítják, hogy a „tudattalan”
valamint az isteneknek, démonok, szellemek közé egyenlőségjel
tehető. Vagyis ezek a fogalmak ugyanazt jelentik, így
felcserélhetőek. Valójában a tudattalannak személyes és isteni
jellege van, ugyanúgy, mint az ókori isteneknek, istenségeknek,
lelkeknek, szellemeknek. Az új elnevezéssel a tudósok csak azt
akarják elhitetni, hogy nincsenek természetfeletti világok és erők,
hanem a természetfeletti erők a legbensőnkben rejlenek. Ez az összes
távol-keleti vallásalapkoncepciója, különösképpen a hinduizmusé.
Nézetük szerint – a „tudattalan” ugyanazokkal a vonásokkal
bír, mint a Biblia Istene. Valójában a hipnózis egy vallási
jellegű koncepció, ami a klienseket (pl. gyerekeket) arra képesíti,
hogy kapcsolatba kerüljenek egy láthatatlan istenséggel és hagyják,
hogy az tanácsolja, gyógyítsa, vezesse és félrevezesse őket.
Mindegy, hogy ezt az istenséget hogyan nevezik: tudattalannak,
lélekrésznek, részszemélyiségnek, vagy egyenesen sátánnak. A
hipnózis valójában egy spirituális gyakorlat, ami az embereket
spirituális világokkal és hatalmakkal hoz ill. hozhat kapcsolatba.
(vö. Eberwein/Schütz)
Keresztyén szempontból nézve a hipnózis egy okkult-gyakorlat,
amelyik kapunyitás lehet a sötétség birodalma és hatalmai felé.
Meglepő tény, hogy a hipnózis irodalma megerősíti a bibliai
megközelítést. A „tudattalan” újra meg újra arra hajlik, hogy
Sátánként leplezze le magát, sátáni arcot öltve jelenik meg,
mindig vezetni akarja a klienseket, le akar mindenkit győzni és rabbá
kíván tenni mindenkit, valamint mindig azzal fenyeget, hogy a
pácienseknek kárt okoz, ha nem engednek neki. (Eberwein/Schütz,
182.oldal)
V. Kritika
a) Az idevonatkozó hipnózis irodalom áttekintése egyértelművé
teszi, hogy a lazító-, légzőtechnikák, fantáziautazások és
vizualizációs gyakorlatok, meditáció és jóga, figyelem- és
koncentrációs gyakorlatok egytől-egyig hipnózis-technikák. A
hipnózis módosult tudatállapotba juttat, ami megnyitja az ajtót
láthatatlan világok és hatalmak előtt. A hipnózis-irodalom
felfogása szerint transzban találkozások jöhetnek létre
horrorisztikus lényekkel ill. testenkívüli tapasztalatokra
lehetséges szert tenni. Az említett lényeket legtöbbször
ijesztőnek, gonosznak, fenyegetőnek, destruktívnak írják le.
(Eberwein/Schütz, 168.oldal)
b) Mindezen túlmenően a hipnózis logikája magába foglal számos
mágikus és mediális gyakorlatot, melyek által az érintettek
láthatatlan lények tudása, tanácsa, segítsége részeseivé
lehetnek: Ezeket a lényeket félrevezető módon „tudattalannak”
vagy „részszemélyiségnek” nevezik. Más szavakkal:
transzállapotban a tanulók bizonyos körülmények közt arra
kényszeríttetnek, hogy elhagyják testüket és rémületet kiváltó
alakokkal találkozzanak. Ez bűntény gyermekeink ellen, akik nem
tudnak védekezni ezen praktikák ellen.
c) A hipnózis gyakorlása a hipnózis tilalmába ütközik. Ezért
azok a tanárok, akik hipnotizálják a diákjaikat, bűntényt
követnek el. (a szerző a német törvényekre hivatkozik, miszerint a
tanulókat nem szabad hipnotizálni, más tudatállapotba vinni. (§240
St GB) A Bayor Állami Jogi Minisztérium hivatalos levélben közölte,
hogy „hipnózis alkalmazása az érintett fél egyértelmű engedélye
nélkül nem engedélyezett.” ez azt jelenti, hogy az iskolai
hatóságok, a tanárok büntethető cselekedetét tűrik, sőt ilyenek
elkövetésére bátorítják őket, amikor és amennyiben olyan új
nevelési programokat alkalmaztatnak velük, melyekben helyet kapnak
hipnózis-gyakorlatok. (Bewegte Schule, Sinnesschulungen, szenvedély-
és erőszak megelőzési program, anti-agressziós tréning stb.)
Ráadásul a hipnózis nem csupán a kényszerítés tiltott eszköze,
hanem a testi sértés egyik formája is.
d)A hipnózisok testileg és lelkileg is megbetegíthetnek. A lelket
összezavarják, depresszióba sodorhatnak, pszichiátriai kezelést
igényló károkat okozhatnak, sőt, öngyilkosságot is kiválthatnak.
A hipnózisok veszélyességét jelzik azok a biztonsági
óvintézkedések, amik gyakorlását megelőzik (pl. nyugodt,
zavarmentes tér) és az egyértelmű utalások a gondos és alapos
visszahozatali rituáléra, melyek valójában a testbe való
visszatérést hivatottak biztosítani. (Gerl, 124. 126.129 oldal) Ha a
tanulók, avagy az ő lelkük, ill. asztraltestük csak részben tér
vissza a testükbe, az a legsúlyosabb következményekkel járhat.
Ezen túlmenően a hipnózis szakértők világosan utalnak a
hipnózis veszélyeire. Sheehan biztonsági előírásokra utal a
hipnózis utáni epilepszia és autóvezetés kapcsán. (im. 56.oldal)
Bongartz/Bongartz a hipnózis után bekövetkező zavarokra utalnak.
Említik, hogy a hipnotizáltak veszélyhelyzetben vannak ha laikus
hipnotizőr kezeli őket. (im. 89.oldal). Gerl, az önmagának feltett
kérdést, miszerint a hipnózis veszélyes-e, egyértelmű igennel
válaszolja meg. (126.oldal) A hipnózis után kábultság,
érzékelési- és gondolkodási zavarok (Eberwein, 124.oldal),
fejfájás, rosszullét, szédülés következhet, elegészen pszichikai
zavar kitöréséig, sőt, pszichózisig fajulhat a dolog. (uott 138.
oldal). Hipnotikus kezelések után bekövetkező depressziókról,
mágikus és antiszociális cselekedetről, pánikszerű félelmekről,
és kényszerekről is idézhetők beszámolók. (uott 141.oldal).
„Ilyen esetekben fennáll annak veszélye, hogy a páciens
megszakítja a kezelést, önmagában vagy másokban kárt okoz, rohamot
kap, vagy öngyilkosságot kísérel meg.” (uott 141.oldal)
„Előfordulhat az is, hogy... hipnoszuggesztív módon befolyásolt
emberek szándékosan vagy önkéntelenül testi vagy lelki károkat
okoznak másoknak.” (139.oldal)
J. Oertli – egy modern sámán – aki az említett technikákat
használja, (nyugodt hely, szemek becsukva, lazítás, légzéskontroll,
koncentráció) még világosabban beszél: „A spirituális világba
tett figyelmetlen lépések tragikus következményekkel járhatnak.
Vannak ott gonosz elemek, akik nem segítenek, hanem kárt okoznak
nekünk. Ismerek olyan eseteket, amikor elővigyázatlan emberek
képtelen voltak a mi világunkba való visszatérésre, mások részben
munkaképtelenné váltak és/vagy pszichiátriai kezelésre
szorultak.” (Das schamanische Praxisbuch. München 1996. 39
.oldal)
e) A hipnózisok nyilvánvaló módon a legrosszabb és legtartósabb
formái az ember elleni erőszaknak. Rosszabbak és tartósabbak, mint
mint a testi fenyítés normális formái. Ez a kényszer és erőszak
nem testi, hanem metafizikai természetű.
Képzelje el, hogy tanárok közlik a szülői értekezletre érkező
szülőkkel, hogy a tanulókat testen kívüli lélekutazásokra
lelkesítik, s magyaráznák, hogy az, hogy a lelkük rövid időre
elhagyja testüket egészen normális és veszélytelen dolog. Azután
elmagyaráznák, hogy , hogy szeretnék, ha tanulóik egy láthatatlan
„ szellemi vezetővel” élnének, aki feltétlen engedelmességet
kíván tőlük és soha nem hagyja el őket! (Eberwein/Schütz,
186-oldal) Vajon hogyan válaszolnának a szülők? Mit válaszolnának,
ha tudnák, hogy a testen kívüli lélekutazás, a mágia és
boszorkányság központi alkotórésze (vö. Franzke, R.: Magie. Lage
2008) Hogyan válaszolnának, ha tudnák, hogy a sámánok félnek a
testen kívüli utazás veszélyeitől s ezt a vállalkozást többnyire
meghagyják az asszonyoknak? (vö. Franzke, R.:Schamanismus. Lage
2008)
Valóban ezt akarják a tanárok? Hosszú, akadémiai tanulmányok
vannak mögöttük, minek során tájékozódniuk kellett és lehetett a
modern tanítási módszerek és pszichotechnikák tárgyában. Én
magam az ötvenes-hatvanas években jártam iskolába
Berlin-Neuköln-be. Nem emlékezem arra, hogy tanáraim akárcsak
egyszer is testileg fenyítettek volna, vagy hogy részükről
valamilyen erőszakot szenvedtem volna. A tanulók akkoriban teljes
védelmet élveztek az iskola és tanárok által. Manapság viszont a
gyerekek és fiatalok egyre növekvő mértékben vannak kitéve az
erőszaknak iskolatársaik részéről. S ehhez kapcsolódnak az
erőszak új formái. (hipnózis, lazító gyakorlatok,
fantáziautazások) Az erőszaknak ezek az új formái nem a szülők
részéről indulnak, hanem az iskola részéről. Sok gyermeket
beteggé tesznek, kiváltképpen ha a szabadidejükben újabb
hipnózisgyakorlatokat sajátítanak el computer-játékokkal,
play-station-nal vagy telefonnal.
A gyermeki lélek ilyesforma megtámadása nem marad következmények
nélkül: „amit vetettünk, azt aratjuk”. Mindez sok fájdalmat
idéz elő s mérhetetlen árat fizetünk érte. (pl. a
betegpénztárnál) Még rosszabb az a tény, hogy e sérülésekből
nincs gyógyulás, hiszen a hipnózis által okozott károkat,
hipnózissal akarják legyőzni, tekintve, hogy csaknem mindegyik
pszichoterápia hipnózissal dolgozik (Eberwein/Schütz, 33.oldal), ami
aztán a betegeket még inkább megbetegíti s depresszióba, esetleg
még öngyilkosságba is kergetheti. Ezt tapasztaljuk számos
élsportolónál, akik teljesítményüket hipnózis-technikák
alkalmazásával akarták megnövelni (mentál-tréning)s a végén
pszichikailag megbetegedtek és/vagy öngyilkosságot követtek el.
Érdemes volna egyszer az iskolai ámokfutók hátterét is
megvizsgálni ebből a szempontból. Csakhogy ezt megakadályozzák a
törvények és a pszichológusok, akik nyilvánvaló szövetségben
állnak a „tudattalannal”. Afrika több országában (pl. Kenyában)
nem alkalmaznak hipnózist az iskolai oktatásban. Ott – a sokkal
nagyobb stressz alatt álló gyerekek – énekelnek és táncolnak,
lazításképpen és ezektől sokkal vidámabbak s nem depresszívek.
(vö. www.didaktikreport.de/Bildung in Kenia)
f) Az iskolai oktatásban alkalmazott hipnózis a „terápia- és
gyógyítási tilalomba” (Therapie- und Heilverbot) ütközik. A
hipnózist terápiás és gyógyító célokra használják és ezek nem
tanítási segédletek és nem tanítási módszerek. A tanároknak a
gyerekeket nem szabad sem terápiának alávetni és nem dolguk, hogy
gyógyítsák őket!
g) A hipnózis alkalmazása a hit- és vallásszabadság alapjogaiba
ütközik, így megszegése az indoktrináció- és misszionálási
tilalomnak. A hipnózisok a spirituális és vallási jellegű
indoktrináció, kényszertérítés eszközei. A tanároknak nem szabad
ilyesmit alkalmazniuk. Bemutathatják a pszichotechnikákat, de nem
alkalmazhatják őket. Amint arra a második fejezetben rámutattam, a
hipnózis-irodalom egy sor problémás alapeszmét és alapfeltevést
tartalmaz: pl. azt tanítja, hogy létezik egy láthatatlan
felsőbbrendű lény (wesenheit) aki személyes és mintegy isteni
vonásokkal rendelkezik, s akitől tanácsot és segítséget lehet
kérni és várni. A diákokat pedig arra hívják, hogy ezzel a
valakivel vegyék fel a kapcsolatot, kommunikáljanak és kooperáljanak
vele, anélkül, hogy a tanulókat felvilágosítanák e személy
kilétéről és valódi jelleméről.
h) A neves pszihoterápeuta, Tepperwein a hipnózissal kapcsolatban
utal bizonyos kontraindikációkra. Kérdés, hogy egy tanár hogyan
tudja felismerni a diákjainál azokat szóba jöhető pszichikai
problémákat s egyáltalán van-e joga arra, hogy ilyen lelki
betegségek után kutasson? Végül Tepperwein hangsúlyozza, hogy
senkit nem szabad hipnotizálni, akinek „vallási kifogásai” vannak
ezellen. (im. 129.oldal) Erről az iskolák vezetősége és tanárok
nem tudnak semmit. Az iskolákban gyakorlatilag minden egyes diákot
váűlogatás és megkülönböztetés nélkül hipnózisnak vetnek
alá, akár tudnak róla, akár nem, akár akarják, akár nem, akár
betegek, akár nem, akár hisznek-e másban, akár nem.
Németországban csak az végezhet hipnotizálást, aki orvosi, vagy
pszichológiai diplomával bír, vagy végigcsinálta a továbbképzési
tanfolyamot. LeCron írja: „Kétségtelen, hogy a hipnózis
alkalmazása veszélyekkel jár.” (im 85.oldal) Alman/Lambrou azt
ajánlják, hogy „soha ne engedje meg egy szakképzetlen embernek,
hogy hipnotizálja.” (im. 32.old)
Aki követi ezt a tanácsot és a megbetegítő és jogellenes
praktikáknak ellenáll, azt Németországban diszkriminálják,
ellehetetlenítik és hovatovább üldözik, mint azt a otthonoktatás
(Hausschulfamilien) példája mutatja. A német hatóságok láthatóan
azon az állásponton vannak, hogy senki ne vonhassa ki magát az
említett hipnotizáló és ezoterikus gyakorlatok alól. Aki a
gyermekét otthon akarja tanítani, hogy gyermekét védje a beteggé
tevő, életveszélyes, és hitellenes gyakorlatoktól, az súlyos
büntetésekre (pénzbírság, börtön, gondoskodási jog
(Sorgerechtsentzug) megvonása) számíthat. Eközben azok a bankárok
és politikusok, akik a népet milliárdokkal károsítják meg, semmit
nem kockáztatnak...
VI. Bibliai-keresztyén szempontok
a) Bibliai-keresztyén szempontból párhuzamok és egyúttal
mélyreható különbségek állapíthatók meg a hipnózis és bibliai
hit vonatkozásában. A keresztyén hitben létezik Isten és létezik
az ellensége. A keresztyének Isten tanácsát kérik, Őt hívják
segítségül, míg a nem hívők a bajban - ha emberi eszközök nem
segítenek – más istenekhez, istenségekhez fordulnak. A
keresztyének Istenhez imádkoznak, míg a hipnotizőrök szóbeli
formulákat (szuggesztiók) s belső képeket (vizualizáció)
használnak; Isten beszél a keresztyénekhez az Ő Igéje által, míg
a nem hívők más hatalmakra figyelnek akik „belső hangokat”,
„belső képeket”, ingát, izomfeszüléseket s egyebeket küldenek;
a keresztyének számára Jézus Krisztus az Istenhez vezető ajtó;
míg a transzban csak egy ajtó nyílik meg: a sötétség hatalmához
vezető ajtó, amint azt a mágia, boszorkányság, sámánizmus és
ezoterika irodalma ékesen tanúsítja.
b) Isten mindenható, mindentudó, bölcs és jó; Isten szeretet. Az
ellensége viszont ellenséges és agresszív; csak azért jön, hogy
lopjon, öljön, romboljon. (vö. János 10,10) Ezért nem csoda, hogy a
németek, különösen a gyerekek és fiatalság, egyre agresszívebb.
Miközben a hipnózis és ezoterika elnyomják a valódi (!!)
keresztyénséget, aközben a keresztyénség egy része átveszi a
hipnózist, ezoterikus és mágikus praktikákat. Ennélfogva egyre
több keresztyén körben találkozunk azzal, hogy nem az Isten Igéje
és a Szentlélek áll a központban, hanem mindenféle
pszichotechnikák. A németek agresszivitása az orvosnál,
kórházakban, iskolákban még inkább feltűnik annak, aki Afrikából
(pl. Kenya) tér vissza hazánkba. Ez minden esetben egy szabályszerű
kultúrsokk. Kenya iskoláiban nem találkoztam erőszakkal; az orvosok
és kórházi alkalmazottak feltűnően barátságosak. A nevelés
keresztyén alapokon nyugszik, a német iskolákban viszont a
keresztyén nevelést kirekesztették s önneveléssel, meditációval,
csoportmunkával, erőszak megelőzési programmal, anti-agressziós
tréninggel pótolták, vagyis hipnózissal, lazító gyakorlatokkal,
fantáziautazásokkal dolgoznak. S közben panaszkodunk az egyre
gyakrabban tapasztalható fiatalkori erőszakkal kapcsolatban, akik
közül többen arra hivatkoznak, hogy „belső képek”; „belső
hangok” (vö. „kozmoszból érkező hangok” - ARD 2010. február
15.) hatására követik el erőszakos tetteiket... Talán valaki
komolyan veszi ezeket a jelzéseket és ráébrednek hogy a tanárok
azok, akik működésükkel éppen ebbe az irányba inspirálják a
diákokat! Hiszen a módosult tudatállapotban a diákoknak belső
képeket kell látniuk, belső hangokra kell figyelniük. Éppen ez a
hipnózis, lazítótechnikák és fantáziautazások célja és
értelme!
c) Isten igaz és Lelke az „igazság Lelke”. Az Isten ellensége
pedig a „hazugság atyja”, hazug lélek. Ez a „hazug lélek”
érzékelhető akkor, amikor a hipnózis pártolói és
népszerűsítői azt állítják írásaikban, hogy a hipnózis nem
mágia, akarata ellenére senkit nem hipnotizálnak, hogy senkit nem
kényszerítenek olyan dologra, amit az illető nem akar. A hipnózis
irodalma éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Ezt olvassuk pl.
Tepperwein tollából: „Kényszert érez mindannak megtevésére, amit
mondok.” (im 72. oldal) „Mindez behatol a tudattalanjába és
aszerint fog cselekedni.” (im. 77. oldal)
d) Isten megelégszik a szívből származó hétköznapi
beszédmóddal, míg ellensége a szuggesztiókra, a szabványosított
klisékre esküszik, amiknek rövidnek, találónak és pozitívnek kell
lenniük!
e) Isten nem kíván a kegyelemért ellenszolgáltatást , az
ellensége viszont előbb-utóbb egy viszontszolgáltatást kíván,
behajtja segítségének árát. Az ár lehet az ember egészsége, de
akár az élete is. Ahogy a hipnózis irodalma is jelzi, a hipnózis
depressziót válthat ki, pszichiátriára juttathat, vagy
öngyilkossághoz is vezethet. Egész Németország szomorkodik bizonyos
személyek miatt, akik súlyos depresszióval küzdöttek hiába
kezelték őket pszichiáterek és végül vonat alá vetették magukat.
Természetesen el kell fogadnunk a depresszív embereket, de vajon
miért nem beszélhetünk nyomorúságuk valódi okairól? Az összes
élsportoló hipnózissal dolgozik, amit „mentális tréningnek”
neveznek. De ahelyett, hogy a hipnózisok és mentális tréning
következményeiről beszélnénk, hazug szólamokkal traktálnak minket
a konkurencia-stresszről és a csődfélelmekről... Egyetlen
sporthírek sem szól az élsportolók mentális tréningjéről – ez
mélységes titok. (így Martin Schmidt, ARD) Edzők, pszichológusok,
politikusok, újságírók, a feleség is elhallgatja az igazságot.
Ugyanakkor alapítványt hoznak létre a depresszió kutatásának
segítésére... Micsoda képmutatás. Mindenesetre az iskolai
hipnózisok veszélyességére figyelmeztet az utalásban szereplő eset
is!
f) Isten a mi URUNK és nem szolgánk, rabszolgánk; míg az
ellensége az ember alázatos szolgájává teszi magát, miközben
teljes engedelmességet is vár az embertől. Istent szabadságot ad az
embernek (követi vagy nem), az ellensége rabbá teszi az embert.
Felvetődik a kérdés, hogy kicsoda az a bizonyos „Mister X”,
akinek sok jellemvonása megegyezik a bibliai Gonosszal, s aki oly
szívesen mutatkozik be sátánként, sátánpofával.... Az biztos,
hogy nem egy levált és „önállósult lélekrész”,
„rész-személyiség”. Ez a legelképesztőbb ötlet, amivel a
pszichológia - ami már régen elhagyta a tisztességes,
empírikus-analitikus tudomány alapját - valaha kigondolt. Az ember
csak csóválja a fejét, amikor hallja, hogy modern tudósok (olykor
álruhás sámánok) mi mindent találnak ki és terjesztenek.
De bárhogy is van, a Biblia azt mondja, hogy csakis Istenhez
forduljunk és ne forduljunk más istenekhez. Istennel kell kapcsolatot
felvennünk, őt kell segítségül hívni, az ő tanácsát kell kérni
és nem legádázabb ellenségét kell felkeresni. Időközben
kiderült, hogy az iskolákban alkalmazott hipnózisok, mindenekelőtt
egy keresztyénellenes missziós program elemei, amik ráadásul a
diákoknak testi és lelki károkat okoznak és összezavarják
lelküket. Ezt bizonyítják a hipnózisról szóló könyvek,ill.
terápeuták és hipnotizáltak tapasztalatai is. A bemutatott
horrorisztikus utazásokat és tapasztalatokat egy értelmes és
lelkileg egészséges ember sem kívánhatja és fogadhatja el.
g) Az egész világra kiterjedő hipnózisközösség voltaképpen
egy vallási irányzat, amelyik a maga hitéből származó
gyakorlatait, hitüket egy természetfeletti szuperhatalomban
támadólag terjesztik. Intoleránsak és tekintélyelvűek. Nem tűrnek
maguk mellett már hitrendszereket és alapvetően minden tanulót
kényszeríteni akarnak eszméik és gyakorlataik elfogadására és
gyakorlására. Nem tűrik, hogy hívő keresztyének, Istennél
keressék gyógyulásukat és Őt hívják segítségül, s az
imádságot használják kommunikációs eszközként. Velük
ellentétben a keresztyének mérhetetlenül és feltűnően
óvatoskodók. Ahelyett, hogy „só és világosság” volnának s
beszélnének hitükről, a személyes Istenről, aki segítséget
ígér az embereknek, hallgatnak és hagyják, hogy gyerekeiket
hipnotizálják! Pedig a hipnózissal és képviselőivel való vita
során egyértelmű lehetőségük nyílna arra, hogy a láthatatlan
Istenbe vetett hitükről, annak áldásos következményeiről
bizonyságot tegyenek.
A hipnózisközösség hitvallása
1) Hiszek egy természetfeletti erő- és ismeretforrásban, egy
láthatatlan barátban, segítőben és tanácsadóban, aki személyes
és isteni jellemvonásokkal rendelkezik; mindenható, mindentudó,
tisztességes, segítőkész és jó. Ez az istenség bennem lakik,
legbensőbb lényemben. Ezt az istenséget „tudattalannak” nevezem,
vagy tudatalattinak vagy részszemélyiségnek.
2) Hiszem, hogy én vagyok az, aki módosult tudatállapotban ajtót
nyithatok ehhez a láthatatlan barátomhoz.
3) Hiszem, hogy én befolyásolhatom és megváltoztathatom a világot
(életkörülményeket, egészségi állapotot, magatartásmódot,
szokásokat) az én elképzeléseimmel és kívánságaimmal –
egyes-egyedül a gondolataim, szavaim és/vagy belső képek erejével s
hatalmával.
4) Hiszem, hogy az én láthatatlan barátomat és segítőmet szóbeli
formulák (szuggeszciók) és belső képek (vizualizáció) által
megszólíthatom, megbízhatom és programozhatom.
5) Hiszem, hogy láthatatlan barátom és segítőm képes hozzám
„beszélni”, például belső képek (látomások, vizualizációk);
belső hangok; gondolati inspirációk; ideomotorikus ujjmozgások;
meghatározott kéz- és karmozdulatok; meghatározott inga mozgások,
automatikus írás által.
VII. Összefoglalás
a) A hipnózis különböző formái nem tanulási és tanítási
segédletek, nem lazítási eljárások és nem koncentrációs
segítségek. A hipnózisok spirituális és mintegy vallásos
gyakorlatok. Azok a lazítási gyakorlatok, amikkel gyerekeinket az
iskolai oktatáson belül és azon kívül traktáljuk, valójában
hipnotikus és spirituális gyakorlóprogramok, amik arra hivatottak,
hogy a gyerekeket képessé akarják tenni arra, hogy önhipnózist
gyakoroljanak annak érdekében, hogy spirituális tapasztalatokra
tegyenek szert. E cél érdekében a média, tanárok, pedagógiai
könyvek és betegpénztárak egy felelőtlen stresszhisztériát
terjesztenek országunkban. Valójában a gyerekeink a mi általános
iskoláinkban egyértelműen kevesebbet tanulnak, mint más országok
és kultúrák iskolásai. Kenyában pl. a tanulóknak az első és
második osztályban több, mint 70 tesztet kell megírniuk, melyek 30
vagy több kérdésből állnak. Ott nem beszél egy diák sem a
stresszről. Másfelől az éneklés, tánc és sportoktatás járul
hozzá a stressz leküzdéséhez.
b) A hipnózis különböző formái a gyermekeinket beteggé és
depresszívvé tudják tenni. A gyerekeknek joga van egy erőszak- és
hipnózismentes iskolához! A hipnózis különböző formáit nem kell
kitiltani az iskolákból, mert már ki vannak tiltva. Németországban,
ahol oly gyakran felhívják a figyelmet a harmadik világban élő
gyermekek szomorú helyzetére, a gyerekek jogait és méltóságát
alapvetően megsértik, mégpedig mindenek előtt az iskolákban. A
harmadik világ országaiban sehol nem kell a gyerekeknek
fantáziautazásokat, lazító technikákat és hipnózist gyakorolniuk.
Ezt az ott élő szülők, iskolai hatóságok nem hagynák.
Figyelmeztetés
Vigyázzanak magukra és gyermekeikre! Óvják magukat és
gyerekeiket – egészségüket és jó közérzetüket! Nem higgyenek a
média lenyűgöző ígéreteinek a hipnózis kapcsán. Kerüljenek
mindenféle hipnózistechnikát! (pl. autogén tréning,
transcendentális meditáció) Kerüljenek rituális helyeket,
időpontokat, cselekményeket és testtartásokat, standardizált
lazító- és légzőgyakorlatokat, az érzékszerveikkel való
érzékelés leárnyékolását, a valóságtól való elfordulást és
az álom- és fantáziavilághoz való odafordulást, a
fantázia-utazásokat, más helyekre és korokba, világokba való
kirándulásokat, a vizualizáció begyakorlását, a teljes
koncentrációt egy pontra, az imitációt és teljes identifikációt
(állatokkal, szobrokkal stb.), különleges szembeállításokat és
mozgatásokat. Tartsák magukat távol a jógától, tai-chi-től, Qi
Gong-tól és egyéb gyakorlatoktól. Mondjanak le a különböző
koncentrációs gyakorlatokról, emlékezet-edzés, komputer-játékok,
telefonos játékok, play-station... Menjenek kirándulni!
Ne hagyják magukat megtéveszteni: soha ne kapcsolják ki józan
értelmüket, a racionális analitikus gondolkodásukat, az
elgondolkodást, az erkölcsi ítélethozatalt és értékelést.
Kerüljék a zavaros-szétfolyó szövegek tanulmányozását. (pl. R.M.
Rilke)
Legyenek óvatosak, ha egy meleg takarót, meleg zoknit használnak,
ha kényelmesen elhelyezkednek, a fényt visszaveszik, vagy egy
illatgyertyát gyújtanak, felvesznek egy speciális testhelyzetet,
lefekszenek s becsukják szemüket... Soha ne használjanak
szuggeszciókat, mantrákat (ez utóbbiak távol-keleti istenségek
nevei is lehetnek)
Tájékozódjanak gondosan az újabb és újabb hipnózis-technikák
felől. Ha Önt vagy gyermekét hipnózisra kényszerítik az
iskolában, a kiképzések, v agy továbbképzések során, az üzemben,
gyárban, rehabilitációkon, vagy bárhol máshol – hagyják
figyelmen kívül a felhívásokat, csináljanak úgy, mintha, de ne
csinálják. Ez egy szükségintézkedés az egészség és hit
megtámadásával szemben. Egyébként nincs ok a pánikra. A legtöbb
hipnózis- és lazítótechnikától nem kell félni ha csak itt-ott
bukkan fel és nem vezet módosult tudatállapotba. Az ismétlődés és
kényszer esetén fel lehet lépni a tanár ellen ( § 240 St GB; § 32
II StGB) A törvényekre hivatkozva a szülőknek joga van a
gyermekeiket kihozni egy hipnózis-gyakorlatról anélkül, hogy ezzel
büntettet követnének el. ( §32 I)
Sok szervezet és alapítvány létezik, mely a gyermekek jogait
védelmezi, de sajnos egyik sem folytat kampányt az iskolákban
alkalmazott kényszer-hipnózis ellen. Szinte nincs egy német sem, aki
a gyerekek jogáért szállna síkra, egy erőszak- és hipnózismentes
oktatás érdekében. Maguk a tanulók és gyermek- és tanuló –
parlamentek is figyelmen kívül hagyják ezt a témát.
Jegyezze meg:
A szuggeszciók NEM a tudattalanba, az emberi lélek egy részébe
hatolnak, hanem a tudattalanhoz fordulnak, egy személyes istenséghez,
a modern pszichológia istenségéhez.
A hipnózis különböző formái NEM az emberi lélekben elrejtett
tudattalant teszik tudatossá; a hipnózisok összekötik a pácienst
és interaktív adótoronnyal, ami a kívánt filmeket képes
kivetíteni a páciens belső képernyőjére. Ezek lehetnek igazak és
hamisak.
Gondolatok, szavak és/vagy belső képek NEM képesek arra, hogy a
valóságot befolyásolják, megváltoztassák; gondolatok, szavak,
belső képek egy személyes, mintegy isteni személyiségnek szóló
parancsok, aki ránk, vagy a valóság egyes részeire hatást tud
gyakorolni.
Modern hipnotikus indukciók gyakorolhatóak úgy, hogy a kliensek
azt nem veszik észre. Az irodalom tájékoztat arról, hogy a kliensek
sokszor nem tudták, hogy ők átmenetileg transzba estek. (Eberwein,
103.oldal)
A hipnózis különböző formái befolyásolhatnak bennünket és
magatartásunkat, manipulálhatnak, anélkül, hogy tudatában
volnánk.
Nincs strukturális különbség a mások által véghezvitt és
önmagunk által véghezvitt hipnózisok közt. AZ első esetben a
terápeuta mondja a szuggeszciókat, a második esetben a kliens maga.
A hipnózis mindegyik formája veszélyes és elvetendő; nincs
különbség minősített és minősítetlen hipnózisok közt. Mindegy,
hogy pszichológus agy egy sarlatán természetgyógyász
alkalmazza.
Nem a terápeuta az, aki a pácienst manipulálja, hanem a
„tudattalan”. A terápeuta csak parancsot ad. A szuggeszciók minden
esetben a „tudattalanhoz” és nem a pácienshez szólnak.
Irodalom
Alman/Lambrou: Selbsthypnose. Heidelberg 2009
Bongartz/Bongartz:Hypnose.
Reinbeck b. Hamburg 1996
Chertok, L.:Hypnose.
Frankfurt a. Main 1993
Eberwein,W./Abenteuer
Hypnose. München 1996
Eberwein/Schütz: Die Kunst
der Hypnose. Paderborn 1997
Franzen/Müller:
Hypnose – heilen in Trance. München 1996
Fricker/Butler: Hypnotherapie. Köln 2004
Gerl, W.:Moderne Hypnose. Hilfe
durch das Unbewusste. Stuttgart 1998
LeCron, L.:Fremdhypnose – Selbsthypnose. Kreuzlingen 1973
Revenstorf/Zeyer: Hypnose lernen. Heidelberg 1997
Sheehan, E.:
Selbsthypnose. Padernborn 1996
Tepperwein, K.: Die hohe
Schule der Hypnose. Kreuzlingen 1977
Oertli, J.:
Das schamanische Praxisbuch. München 1996
Elmélyítésre
javasolt irodalom
Franzke, R.: Vorsicht! Hypnose.
Hannover 2003
Franzke, R.: Stilleübungen
und Fantasiereisen. Hannover 2008
Franzke, R.:Meditation und Yoga. Hannover 2002
|
