A keleti meditáció és a keresztyénség
Prof. Johan Malan
A nyugati névleges keresztyénség körében egyre nagyobb népszerűségnek örvend a keleti meditáció. Sok keresztyén egyházban, gyülekezetben, csoportban az imádságot – egyre inkább meditációval helyettesítik, amit kontemplációnak, csend-imának vagy összpontosító imának (centering prayer) neveznek. A meditáció gyakran együtt jár jóga-gyakorlatokkal vagy lazító légzőgyakorlatokkal, mint állítják, annak érdekében, hogy az ember mentális tevékenysége a racionális bal agyféltekétől elfordulva elérje az intuitív jobb agyféltekét.
(Fordító megjegyzése: ezt az ún. hämiszféra nézetet az agykutatók – tudtommal – már egy ideje nem fogadják el, különösen nem abban a szélsőséges formában, ahogy ezt egyes New Age szerzők ill. sok esetben pszichológusok képviselik.)
A meditáció alapvető célja – mindegy, hogy hinduista transcendentális meditációról, vagy buddhista, iszlám vagy „keresztyén” meditációról beszélünk – a test lélek-szellem teljes csendje, a stressz leépítése, ill. az öntudat mélyebb-kreatívabb szintjével való kapcsolat kiépítése. A meditáció során a racionális gondolkodás célzott félretétele, elnyomása sőt, kikapcsolása történik, miközben a meditáló, lelke titokzatos-ismeretlen (misztikus) rétegeibe ér el, hogy felvegye a kapcsolatot mélyebb énjével. Naomi Humprey szerint (Meditation - the inner way) a meditáció abban segít, hogy az emberek a lelki-szellemi és mentális kötödéseiktől (Bindungen) éppúgy megszabaduljanak, mint a félelemtől, miközben a valóság újfajta érzékelésére tesznek szert. Ennek eredménye egy holisztikus életérzés (Lebensweise), melyben az anyag és lélek-szellem, eggyé válik.
A belső utazás
A meditáció befelé irányul. Az ember nem Istent keresi, aki az emberen kívül található, hanem megtanulja az emberi gondolkodás akadályait legyűrni annak érdekében, hogy Istent önmagában felfedezze. Egy keleti módszerrel állunk szemben, melynek célja, hogy az ember maga is megistenüljön.
(Fordító megjegyzése: e nézet szerint az ember istennel való lényegi egysége eleve adott, ezt csak fel kell ismerni, ill. még inkább át kell élni vagy meg kell tapasztalni. Aki ezt átéli - megtapasztalja – az elérte a megváltást, vagyis e vallásokban a meditáció az önmegváltás útja.)
Adrian B. Smith, római-katolikus pap, aki maga is meditál, könyvében (TM – segítség a keresztyén növekedésben) bevallja, hogy maga is hiszi ezt a keleti istenelképzelést:
„Kelet nagy vallásai arra törekszenek, hogy az istent az univerzumban és saját maguk mélységeiben keressék. Ez magától értetődően vezet az imádságnak egy belső formájához, az összpontosító imához... A zsidó-keresztyén hagyomány Istenre úgy gondol, mint aki kívül van az emberen... A TM (transzcendentális meditáció) képes arra – amennyiben valakinek sikerül általa a benne lévő mélyebb rétegeket tudatosítani – hogy egy mélyebb bensőségességet hozzunk létre... Isten jelenlétét megtapasztaljuk mélyen a bensőnkben.”
Azt is hiszi, hogy a meditáció segít abban, hogy a világban egy mélyebb egységet és harmóniát találjanak az emberek:
„A megvilágosodott emberek a többi emberrel és az univerzummal egy új harmóniát tapasztalnak meg. Belépnek a harmonikus kapcsolatok új szférájába, ami Isten Országának egyik gyümölcse.”
A naponta gyakorolt meditáció során, a meditáló egyén normális esetben 15-20 percet tölt ülő pozícióban, csukott szemekkel, mantrákat motyogva annak érdekében, hogy egy megváltozott tudatállapotot érjen el, ill. tapasztaljon meg. A mantra egy rövid szó, vagy mondat, amit folyamatosan ismételnek, addig, míg a racionális gondolkodás nyugvópontra ér, vagyis kikapcsolódik, s így egy mélyebb, spirituális tudatszintet érnek el. A mantrát (Fordító megjegyzése: ami egyes esetben pl. hindu istenségek nevei...) addig ismétlik, amíg a saját gondolatok szétesnek, elfoszlanak és helyükre lép egy misztikus (titokzatos) tapasztalat, melynek során az egyén megnyílik, és ismeretlen forrásból származó, de őt inspiráló gondolatok-érzések, sejtések, információk befogadójává válik.
„Keresztyén” meditáció
Meditációval nem csak a római-katolikus, hanem egyre több protestáns egyházban találkozunk. Dr. Willem Nicol, a hollandiai református egyházakban igyekszik ezt a gyakorlatot meghonosítani és ennek érdekében sokat ír erről. Egyik könyvében (Stem in die stilte) elismeri, hogy a meditáció gyakorlata a keleti vallásokból származik.
„Nyugaton a buddhista meditációnak sok gyakorlója akad, mindenekelőtt a zen-buddhizmus miatt. Bizonyos keresztyén meditáció-tanítók, mint pl. Thomas Merton előnyben részesíti a zenhez közel álló meditációt, mivelhogy intenzíven törekszenek a belső ürességre. A jógát Indiában fejlesztették ki, mint egy szigorú koncentrációs módszert, ami segít az embernek saját énjéhez fordulni. A cél ennek során az, hogy a lélek kiszabaduljon az anyagi test uralma alól. Európában a zent és jógát protestáns egyházakban is gyakorolják, önlazítás céljából. Dél-Afrikában a TM (transcendentális meditáció) a meditáció legismertebb formája. A jógából fejlesztették ki s nyugaton Maharishi Mahesh jógi népszerűsítette. Ez egy természetes technika, aminek gyakorlóinak nem kell semmiféle különleges hitet elfogadniuk.”
A „keresztyén” meditáció ugyanazon utat követi, mint a „nem keresztyén” meditációk: megkísérli az agytevékenység áthelyezését a bal agyféltekéből, a jobb agyféltekébe. Dr. Nicol szerint (ugyanott írja):
„Ha ön kezdő, akkor drámai módon-mértékben kell megtapasztalnia az intellektusa elnyomását.”
A cél, hogy a meditáló kikapcsolja a racionális bal agyféltekét annak érdekében, hogy azáltal a jobb agyfélteke intuitív érzékelését aktivizálja. Ezzel megnyílik az út a mélyebb tudati szintek előtt, s így az ember mély pszichikai hatásokra és természetfeletti benyomásokra válik befogadóvá. A keleti vallások követői évszázadok óta előtérbe helyezték a jobb agyfélteke misztikus tapasztalatait, miközben a nyugati gondolkodók főképp a racionális gondolkodásra koncentráltak. A meditáció a legalkalmasabb eszköz arra, hogy egy embert ismeretlen, belső világa transzcendentális megtapasztalására segítsenek. E kettős célt tölt be. A bal agyfélteke a lazító gyakorlatok által elcsitul – passzív állapotba kerül és így a jobb agyfélteke intuitív tudata kerül megtapasztalásra. Akik meditálnak – mindegy milyen háttérből származnak – azok számára kulcsfontosságú ez a kettős tapasztalat: enélkül a meditáció értelmetlen volna számukra.
Dr. Nicol különböző egyházakban tevékenykedik, tanítva a meditációt. (pl. 2004 szeptemberében a Reformierte Kirche Holland, Eldoraigne-ben rendezett egy konferenciát a „misztikus lelkiségről”, s itt az előadók közt szerepelt Dr. Nicol, a római-katolikus Vr. Srtydom, az egyiptomi ortodox-kopt püspök Marcos.)
(Fordító megjegyzése: immár a Magyarországi Református Egyházban is vannak pl. dr. Bagdy Emőke – akik ennek népszerűsítésén és terjesztésén foglalkoznak, nem csak az egyházunk körében, hanem országunk iskoláiban is! El a kezekkel a gyermekeinktől!)
Jó és gonosz gondolatok
Mindegyik meditációs irányzat beszél arról, hogy azok a gondolatok, amik a jobb, intuitív agyfélteke mély rétegeiből felemelkednek, lehetnek jók és rosszak is. Dr. Nicol rámutat: „...előfordulhat, hogy gondolatait saját tudatalattija (Unterbewusstsein), sőt, gonosz erők sugallják neki.” Ezzel nyíltan bevallja, hogy a meditáció során fennáll annak lehetősége, hogy démoni hatalmak előtt nyílik meg egy kommunikációs csatorna.
(Fordító megjegyzés: vagyis előfordulhat, hogy a meditáló, démoni személyiségek, erők, hatalmak médiumává válik, akik nem csak rajta keresztül másokat, hanem őt magát is tönkreteszik, pl. skizofréniába, vagy az őrületbe kergetik. Azaz egy roppant kockázatos „játék” a meditáció, aminek ezt a veszélyességét egyáltalán nem érzékelik, akik iskolai-egyházi népszerűsítésén fáradoznak!)
Dick Sutphen (New Age író, a Finding your answers within) című könyvében rámutat, hogy vannak jó és rossz szellemek, akik a meditálót képesek befolyásolni. A humanista pszichológusnő és misztikus Marilee Zdenek (The right-brain experience) állítja, hogy az ember intuitív tudatát a boldogság istennője is vezetheti, de sárkány is szorongathatja. Óv az utóbbitól és melegen ajánlja az előzőt. Keresztyének számára azonban a szellemi lények ezen két fajtája egyaránt elfogadhatatlan. A boldogság istennője nem más, mint egy démon, aki magát Isten követének álcázza. (2Kor 11,14)
Miszticizmus és vallási egység
Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a miszticizmus az egyik legfontosabb eszköz, ami a különböző vallások növekvő egységét hívatott biztosítani. A meditáció egy széles kapu, amin keresztül beléphetnek az emberek a misztikus világba. Először áthelyezik a racionális bal agyfélteke működését az intuitív jobb agyféltekébe, hogy ezzel lehetővé váljon a meditáló számára, hogy „átkelve” több tudati szinten, végül elérje a „kozmikus tudat” megtapasztalását. Ezen a szinten tapasztalják meg azt, hogy minden vallás ugyanazon istenséget imádja, akit/amit az egyetemes bölcsesség forrásának tartanak.
Dr. Celia Kourie, a Dél-Afrikai Egyetem római-katolikus teológusnője eltökélt népszerűsítője a miszticizmusnak. Szerinte: „A miszticizmus egy mély tapasztalat, ami minden vallásban megvan. A misztikát elhanyagolták, mert a református egyházak túl szárazakká lettek.” Úgy véli, hogy minden vallás az istenséggel való misztikus egybeolvadás megtapasztalását kínálja az embereknek és Isten Lelke minden egyes vallásban jelen van.
„A keresztyén lelkiség (spiritualitás) központja”
A Dél-Afrikai Anglikán Egyház 1987-ben hozta létre a „Zentrum für christliche Spiritualität” elnevezésű intézményt, Kapstadt-ban. Ez az intézmény azért létezik, hogy segítse az embereknek a kontempláció és meditáció által Istent megtapasztalni. A központ „csendesheteket” különböző kurzusokat kínál fel, melyek mind ezt a célt szolgálják. Egyik témájuk: „A belső utazás”. Ennek során megpróbálják eljuttatni a résztvevőket az Istennel való misztikus egységbe. Francis Cull, a központ alapítója, anglikán lelkész volt s ráadásul Tutu érsek spirituális mentora. Dr. Carel Anthonissen, a Holland Református Egyház lelkésze (Student Congregation Stellenbosch), röviddel ezelőtt lett az első afrikaans- nyelven beszélő igazgatója ennek a központnak. Ezt írja: „Retreat-ok (a csendbe és meditációba való visszavonulás) nem terjedtek el a Holland Református Egyházban, de a katolikus és anglikán egyházban ez a gyakorlat már a keresztyén élet szilárd alkotórészének számít... központunkban a keresztyénségnek ezt a misztikus hagyományát szeretnénk ápolni...” Eközben elismeri azt is, a misztikus tapasztalatok-élmények nem feltétlenül kapcsolódnak a keresztyén hithez vágy más isteni kijelentésekhez. „A kontemplatív hagyomány része az az elképzelés, hogy istennek van egy sötét és titokzatos oldala – a hit nem képes mindent megmagyarázni. Vannak olyan isteni vonások, amiket nem tudunk szavakba önteni. Bemész a magad sötétségéből, Isten sötétségébe.” Az Istennel való kapcsolatról ezt írja: „Isten anyanyelve tulajdonképpen a csönd. Ez az a hely, ahol Isten közelebb tud hozzád jönni, s te intenzívebben megtapasztalhatod.” A központ egyik körlevelében egy római-katolikus meditációs kurzust ajánlanak. A következő évben felkínálják a reggeli kontemplációt, a Csönd Napját, Utazást a bensőnkbe, s a meditatív sétákat. Különböző felekezetek tagjai látogatják ezeket a rendezvényeket. dr. Anthonissen feladata, hogy ezen szellemi központ tevékenységeit az afrikai egyházakba bevezesse.
További kompromisszumok kelettel
Ez a kapstadti keresztyén spirituális központ csak a jéghegy csúcsa. Azaz csak egy kis része annak a világméretű folyamatnak, amelyikben a keresztyén egyházak kompromisszumokat kötnek a keleti spiritualitással. Ray Yungen (A Time of Departing) könyvének előszavában írja Ron Comer: „Amikor a keleti vallások misztikus gyakorlatait (pl. mantrák ismétlése, értelem passzívvá tétele) alkalmazzák hitvalló keresztyének, akkor ennek során a szellemvilággal különleges kapcsolatba kerülnek. Keresztyén körökben ismertek ezek a módszerek: a csend, légzés-ima, imakoncentráció, kontemplatív ima. Ezen misztikus imagyakorlatok által a keresztyén gyülekezet alig észrevehetően elfordul az evangéliumtól..., ahogy két folyó összeömlik, úgy egyesül napjainkban a keleti vallások folyama és a nyugati vallások folyama, hogy azután egymást erősítve tartsanak egy egységes világvallás felé, melyben minden út Istenhez vezet.”
Ray Youngen közelebbről is megvizsgálja ezt a folyamatot: „Az elmúlt évben egyre többször találkoztam a kontemplatív ima fogalmával. Mindig az volt a véleményem, hogy ennek semmi köze a New Age-hez, mivel azt gondoltam, hogy az ilyen imádság során valamiről gondolkodik az imádkozó – hiszen maga a fogalom is erre utal. Azonban a New Age területén nem mindig azok a dolgok, amiknek a gyanútlan hallgató véli. Hogy pontosan mit jelent a kontemplatív ima, azt megvilágítottam előttem William Johnston könyve (Letters to contemplatives): „Ha valaki eljut a kontemplatív ima mélyebb rétegeibe, akkor előbb utóbb megtapasztalja a semmit, az ürességet, a mély misztikus csöndet, a gondolatok teljes hiányát.” Legnagyobb meglepetésemre felismertem, hogy ezt a misztikus csöndet ugyanazon módszerek segítségével érik el, amiket a New Age táborához tartozók is használnak ugyanazon cél elérése érdekében: a mantrákat és a lélegzést. A kontemplatív ima bizonyos ima-szavak ismételgetéséből áll. Ezeket addig ismételgetik, mígnem lelki érzésekkel, de már az értelem kikapcsolásával ismételgetik őket és elérik Istent... A kontemplatív ima kifejezés nagyon érdekesen és szokatlanul cseng – de nem áll bibliai alapon... Mindazok, akik ezt a módszert alkalmazzák, önkívületi állapotba kerülnek, de isten jóváhagyása nélkül. Ez az eljárás kifejezetten veszélyes. Sehol a Bibliában nem találunk olyan felszólítást, amiben Isten erre a misztikus gyakorlatra hívná a hívőket! Sehol a Bibliában nem találjuk, hogy a csend volna az Isten ereje, hanem azt találjuk, hogy a kereszt evangéliuma az Isten ereje. (1Kor 1,18)”
A római-katolikus egyház hivatalosan is kiáll a kontemplatív ima mellett. Ray Youngen írja: „A római egyház új katekizmusa azt állítja, hogy a kontemplatív ima azt jelenti, hogy meghalljuk Isten szavát... a kontemplatív ima a csönd.” Ebből az következik, hogy az egyház tagjainak nem a Bibliát kell tanulmányozniuk, hogy megértsék Isten szavát és akaratát, hanem misztikus tapasztalatokra-élményekre kell szert tenni, egy önkívületi állapotban, meditatív transzban. Ezen a módon, a világ istene, a Sátán, megvakítja az emberek gondolkodását, miközben a csöndbe vezérli őket, úgy hogy ne láthassák az evangélium világosságát. ( 2Kor 4,4) Az az ember, akit a Sátán megvakított s nem gondolkodik, az nem rendelkezik a szív megvilágosított szemeivel. (Ef 1,18) Az ilyen ember nem fogja a maga egészséges józan értelmét használni, hogy az Isten szavát az Ige olvasása és hallgatása által értse meg. Az értelem és a Biblia e misztikus kegyességben egészen félreállíttatik és helyére kerül a meditáció, aminek segítségével egy sötét és ismeretlen istenséggel kerülhet az ember kontaktusba, aki az embert pszichikai agyhullámok (Hirnströme) által oktatja.
Aki meditál, gyakran intenzív misztikus tapasztalatokat él át, pl. fényeket is láthat, amik hozzá jönnek. Ray Youngen írja a római-katolikus papról, Philip St. Romain-ról: „Miután az értelmes imádságot, mint nem eredményes eljárást elvetette, egy olyan imaformát kezdett gyakorolni, melyben az értelemnek nem volt szerepe, s amit mentális passzivitásnak nevezett. Amit ennek során átélt s leírt, az egyértelműen aláhúzza félelmeimet: ”Azután jöttek a fények! Az aranyló sugár, amit általában láttam intenzívebbé lett és izgalmas mintákat alkotott... Mindig négy-öt ilyen hullám jött... ha egyik elmúlt, azonnal egy másik képződött, még világosabb, még intenzívebb. Ezek csak a teljes passzivitás állapotában jöttek elő, miután egy időt eltöltöttem a csendben.” Ezek után St. Romain értelmébe „bölcs szavak” áradtak. A csend ezen átélései során fizikai érzékelései is voltak. A feje közepében bizsergést érzett. Így vall: ”... már nem tudok egy döntést sem úgy meghozni, hogy ne egyeztetnék belső tanácsadómmal, akinek hangja a nehéz időkben érthetően szólal meg. Az az érzésem, hogy mintha lenne egy belső szemem, amivel hasonlóan látok, mint a külső szememmel... Vajon ez a belső tanácsadó – Isten volna?? Ez a módszer közben széles körben elterjedt a római-katolikus és protestáns egyházakban is...”
Kimutatható az is, hogy azok az emberek, akik misztikus tapasztalatokra tesznek szert, panteista istenképet alakítanak ki maguknak. Nem a bibliai, személyes Istenben hisznek, aki a mennyben lakik, hanem egy személytelen istenben hisznek, ami mindenben benne van. A panteista hit szerint minden emberben létezik egy isteni szikra, s ezt az bennünk rejlő istenséget fel kell fedezni és a meditáció által fel kell szabadítani. R. Youngen írja: „Egy felmérés során az USA-ban a válaszadók 84% úgy vélte, hogy Isten mindenben, mindenhol ott van s nem egy személy valahol. Ez azt jelenti, hogy manapság a panteizmus a legnépszerűbb istenelképzelés. Ha ez igaz, akkor az USA evangélikál keresztyénei közül sok panteista istenképpel bír, s anélkül, hogy ennek tudatában lenne, megszentségteleníti az üdv valódi forrását.”
Keresztyén értékelés
A legfontosabb kérdés, amire válaszolnunk kell, hogy vajon a meditáció vagy kontempláció (csöndes misztikus gondolkodás Istenről), bibliai szempontból egy megengedhető, legitim imaforma vagy nem? Van-e összefüggés a bibliai imádság és keleti meditáció közt s milyen jelentése van a meditáció fogalomnak a Biblia felől nézve?
A bibliai imádság során az imádkozók gondolatokat, kéréseket, vágyakat öntenek értelmes szavakba-fogalmakba. Így az imádkozó ember értelme ennek során egyáltalán nem passzív. Sőt, az igazi imádság józan, aktív tudati állapotot követel, melyben jól megválasztott szavakkal fordul az imádkozó Istenhez. Így az imádság nem válik bizonyos szavak (mantrák) értelmetlen ismételgetésévé. Ez teljesen idegen a Bibliától. Jézus Krisztus maga óv ettől a Mt 6,7-ben. (battalogeó - a batta nevű cserje töviseit szedegetni, hiába fáradni, hasztalan gyötrődni, istenek neveit sűrűn emlegetni)
Az imádság a hit megnyilvánulása. (Jak 1,6; Zsid 11,6) Ez a hit az Ige hallásából származik (Rm 10,17) Ha olvassuk vagy hallgatjuk az Isten Igéjét, a Szentlélek képessé tesz arra, hogy az Úr bibliai szavait hitben elfogadjuk. Ahhoz, hogy az Isten beszédét értelmesen felfogjuk, szükséges egy egészséges és józan értelem-gondolkodás. Ebben az esetben válaszolni tudunk Isten üzeneteire, miközben Istenhez fordulunk imádságban és ígéreteit hitben megköszönjük.
Gondolkodás az Igéről. A Biblia nem tesz egyenlőségjelet az imádság és a misztikus meditáció közé. Épp ellenkezőleg: a józan gondolkodást-elmélkedést parancsolja Isten szava felett. (Zsolt 1,2) A csendességeink alatt gondolkodunk az Igéről, vagyis a csendesség nem valami szavak nélkül imádkozás, hanem a töprengés Isten Igéje felett! A hívő értelem figyelmesen vizsgálja, kutatja, megfontolja Isten Igéjének racionális tartalmát, keresi annak alkalmazását a maga, ill. mások életében. Ez nem olyan cselekmény, melynek során értelmét kikapcsolja, és nem gondol semmire. Mielőtt az Igéről gondolkodnék, előtte el kell olvasnom s közben tudnom lehet, hogy a Szentlélek segít értenem az Igét. (Zsolt 119,18)
A bibliai igazságok megismerése nem misztikus meditációba vezet, hanem pl. dicsőítéshez és hálaadáshoz. (Zsolt 119,62) Az ígéreteket kívülről megtanulhatja a hívő, hogy tudja, mit is higgyen. (Zsolt 119,93) Az Úr ígéretei lelki áldást hoznak annak, aki éjjel-nappal azokon gondolkodik (Zsolt 119,97; 148; 1,2) Így tapasztalom meg az Úr jelenlétét s így tanít Ő maga a Szent Lélek által. (Zsolt 119,135; Jn 16,13-14) Ebben a lelki tapasztalatban döntő szerepet játszik a bibliatanulmányozás, az Írás felett való eltöprengés, az imádság, a Jézus Krisztusba vetett hit, aki az ígéreteket beteljesítette: (1Kor 1,20)
A csend, nem Isten anyanyelve. Isten ugyanis racionális szavakban fordult hozzánk. (Jn6,63) Isten az ember felett áll, de Igéje és Lelke – melyek egymástól elválaszthatatlanok – beszél az emberi szívhez. A keleti meditáció, ami olykor keresztyén meditációként akarja eladni agát, utazás az ember belső világába, aminek során az ember minden gondolattól megüresíti magát és keresi Istent, anélkül, hogy szavakat használna, ami végül is azt jelenti, hogy az Isten írott Igéjét elveti. Ez pedig pogány gyakorlat, amit el kell vetni magunktól.
Isten dicsősége. Ha Atyánkhoz, Jézus Krisztus által, imádságban közelítünk, akkor Ő kijelenti nekünk magát- dicsőségében. Jézus Krisztusban lakik az Istenség teljessége testileg (Kol 2,9) Bár Isten kikutathatatlan a számunkra, azt mégis elmondta magáról, hogy Neki nincs sötét oldala, ahogy azt egyes meditálók megtapasztalni vélik. Sőt, ezekben az emberekben gonosz gondolatok is előtörnek, amikor megüresítve magukat nem gondolnak semmire, ami világos bizonyítása annak, hogy a keleti meditáció által démoni erők-hatalmak előtt nyílik kapu. A démonok megmutatkozhatnak úgy is, mintha ők lennének a világosság angyalai – de a meditáló ember nincs többé ítélőképessége birtokában, hogy meg tudja különböztetni kivel áll szemben, hiszen egy megváltozott tudatállapotban van. Értelmét kikapcsolta, így analitikus – elemző – gondolkodásra képtelen; képtelen az érzéseit, gondolatait a Szent Lélek vezetésével, az Írás fényében megvizsgálni. Önmagát tette ki olyan hatásoknak, benyomásoknak, melyek lelki életére nézve katasztrofális következményekkel járhatnak, mivel pl. a meditáció bármiféle vallási meggyőződésű ember felé való vak szeretetre ösztökél. Vallások-közti, ökumenikus kapcsolatokat erőltetnek egy ilyen légkörben, s végül az egész folyamat beletorkollik Jézus Krisztusnak, mint az emberiség egyedüli Üdvözítőjének az elvetésébe. Végül az ember nem Istent, hanem önmagát dicsőíti.
A meditáció az önmegváltás antikrisztusi formája. A meditáció során egy személy olyan mélyebb tudati szinteket ér el, ahol pszichikai erőket és lelki adományokat szabadít fel, önmaga meggyógyítására és problémái megoldására. Az ember találkozik a „benne élő istennel”, amit egészen tévesen a Biblia Istenével téveszt össze. Ez az istenség az, aki sötét és titokzatos és gonosz benyomásokat-nyomokat hagy maga után az ember tudatalattijában. Ez az istenség nem más, mint a Sátán, aki az ember romlott-bukott alaptermészete által munkálkodik, magát Istennek adva ki. Ha ez a z emberben lévő istenség Jézusnak adná ki magát, akkor sem a valódi, hanem egy „hamis jézus” (2Kor 11, 4), aki misztikus módon jelenti ki magát. Kijelentheti magát úgy is, mint a „kozmikus jézus”, aki minden egyes vallásban megmutatkozik és minden ökumenikus érzelmű embernek áldást ígér.
A meditáció minden ember és vallás egyesülését követeli. Az isteni-bibliai igazság nélkül, sőt annak ellenére egyesített emberiség – teljesen igeellenes vágyálom. Az Isten határokat állapított meg a nemzetek közt. (ApCsel 17,26) Elvárja híveitől, hogy szent életet éljünk és minden más vallástól elkülönüljünk. (2Kor 6,14-18) Ha az Isten által felállított határokat elsöpörjük, hogy egy új világrendet alkossunk, s azt szorgalmazzuk, hogy minden vallás és egyház ökumenikus egységbe tömörüljön – akkor egy igeellenes és csakis emberi egység kovácsaivá válunk. Ez csak káoszhoz vezethet és végül az evangéliumi keresztyénség teljes széteséséhez. Nem szabad e világhoz szabni magunkat (Gal 1,4). A világ ellenséges az evangéliumi hívőkkel szemben (Jn 15,9) – mivel a világ és minden szervezete a Sátán uralma alatt áll (1Jn 5,19). Nem csoda, hogy a nem keresztyén világ minden vallása olyan imaformákkal és vallási gyakorlatokkal bír, melyek a valódi, történelmi, bibliai keresztyénségnek ellentmondanak.
Vessünk el minden misztikus praktikát és törekvést. Imádkozzunk az élő Istenhez, a Szentlélek által, Jézus nevében értelmesen és józanul. Közben törekedjünk szent életre - 1Jn 3,22) Övezzük fel magunkat tiszta gondolatokkal: 1Pét 1,3) Éljünk az Úr előtti felelősségünk tudatában (Rm 14,12; Mt 12,36) – s mondjunk olyan imádságokat, melyek összhangban állnak szent akaratával. (1Jn 5,14)
Egy egykori New Age követő bizonyságtétele
Brian Flynn, a minneapolisi One Truth Ministries igazgatója írja: Tizenegy évvel ezelőtt a szívemet Jézus Krisztusnak adtam és hátat fordítottam a New Age médiumként való életemnek. Mint médium, okkult üzeneteket vettem, meditatív gyakorlatok által kontaktusban álltam egy szellemi vezetővel. Abban az időben nem voltam tudatában annak, hogy ez a szellemi vezető egy démon volt. Most, miután keresztyén lettem, nem kell meditatív énekek éneklése által megváltozott tudatállapotra törekednem, vagy rituálékat végrehajtanom, melyek során a békét és igazságot keresem, hiszen ezeket az én Uramban és Isten Igéjében megtaláltam. Három évvel ezelőtt olvastam egy könyvet: A Time of Departing címmel. Ebben olvastam arról, hogy sok keresztyén vezető a mantra-meditációt tanítja. Elképzelhetik, hogy mennyire sokkolt engem, miután megértettem, hogy a New Age, a kontemplatív ima elnevezés fátyla alatt a keresztyénségbe is betört. Ez a módszer bizonyos szavak, mondatok állandó ismételgetéséből áll, mígnem vaki eljut a „csendbe”. Olykor nem szavakra, mondatokra, hanem a légzésre koncentrál az ember. Ez az ún. „légzés-ima”. Mi a célja? A megváltozott tudati állapot elérése, hogy abban az ember Istennel kommunikálhasson.
Isten Igéjén gondolkodni – nagyon jó dolog. De a kontemplatív ima, amiről beszélek, nem helyénvaló. Évszázadokkal ezelőtt már szerzetesek gyakorolták, de azután kiveszett a keresztyén gyakorlatból. Csak az 1960-as években fedezték fel újra olyan Római-katolikus szerzetesek, mint Thomas Keating, Thomas Merton, aki eltökélték, hogy visszahozzák a keresztyénség körébe ezt a gyakorlatot. Richard Foster, a kontemplatív ima nagy népszerűsítője, a kontemplatív imáról írt könyvében (Prayer: Finding the Hearts true home) akarva-akaratlanul, figyelmeztet a kontemplatív ima veszélyére: „Szeretnék neked egy figyelmeztetést is adni: az Istenről való csendes kontempláció során mélyen behatolunk a szellemi világba, s ott rátalálunk arra, amit „természetfeletti vezetésnek” nevezünk... Bár a Biblia igen keveset beszél erről a területről, azért vannak ott lelki lények és ezek közül néhány alapvetően nem dolgozik együtt Istennel és útjaival... Most azonban arra intelek, hogy az imát hogyan használd védelmedre... „Ezek után kérdem: miért kell ezt az egészet egyáltalán használni Foster úr? Miért akarna Isten engem egy olyan helyzetbe hozni, ahol védekeznem kellene az ismeretlen térben engem körülvevő lelki lények ellen, akik nem rendelik magukat alá Istennek és akaratának? Isten nem tenne ilyet és nem vinne ilyen „zónába.”
Foster úr elmélkedéseinek azonban a leggyengébb pontja, hogy a Biblia sehol nem tanít kontemplatív imára. Egyetlen intést olvasunk ezzel kapcsolatban: Mt6, 7-8ban. Mit mondanának a hit mártírjai, akik az iszlámból, hinduizmusból, buddhizmusból tértek a keresztyénséghez, ha azt hallják, hogy valaki a keleti misztikus gyakorlatokat összekeveri a bibliai keresztyénséggel? Mint egykori New Age médium, tudatában vagyok a keleti meditáció és bibliai imádság közti különbségnek. Sajnos, sok keresztyén nem tud különbséget tenni.
Vajon miért is kellene hívőknek odafordulni egy sötét időszak misztikus gyakorlataihoz, amikor Istent éber, józan és bibliai módon is imádhatják, a szavát a szívükben forgatva, imádva őt úgy, hogy nem vétkeznek ellene? (Zsolt 119,11)
|
