A sánsdorfalvi templom alapkövében elhelyezett emlékirat
„Dicsőség az Istennek!" Tíz esztendeje annak, hogy az Isten lelkétől elhivott ujszegedi
Eklézsia a Szeged vidékén élő református keresztyén hivek között a jó pásztor szolgálatában jár.
Sándorfalván is alkalmas és alkalmatlan időben s helyen lelki templommá épülvén, kézzel csinált
templomot épít az Úrnak, hogy benne tisztán és elegyítés nélkül hirdessék az Ige és helyesen
szolgáltassanak ki az sakramentumok s ugy e földi hajlék pitvarává váljék a mennyei Jeruzsálemnek.
Kicsiny és egyszerü ez, de ha mindhalálig hiv lelkek lesznek a lakói, minden földi nagyságnál és
szépségnél dicsőbb lesz, mert az igéretett nekünk a Krisztus által, hogy „Ahol ketten, vagy hárman
egybegyülnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." (Máté 18:20.)
A templomépitő gyülekezet Isten iránt való hálával emlékszik azokra, akik áldozatukkal az
épitésben segitségei: a templomhelyet biztositó Sándorfalva község elöljáróságára, - a fundamentumot
ajándékozó földesurra, Pallavicini Alfonz Károly Őrgrófra, - a sok névtelen jószivü adakozóra s közöttük
Csongrád megyére.
Amidőn az Urnak Ezerkilencszázharminckilencedik esztendejében junius hónap negyedik
napján délután 3 órakor e templom alapkövét örvendező lélekkel letesszük, Isten emberével valjuk:
„Uram, Te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre." (XC. Zsolt. 1. V.)
Teleki Sándor s. k. ref. Lelkipásztor. – Dr, Bartók György s. k. egyházközségi főgondnok. – Dr. Nagy
Sándor s. k. presbiter. – K. Nagy Sándor s. k. presbiter."
|
