Az 1929. év első rendes presbiteri gyűlését még a szegedi református
egyházközség tanácstermében tartották. Ezen a gyűlésen Teleki Sándor -
mint megválasztott lelkésze az újszegedi gyülekezetnek - átvette a
lelkész-elnöki tisztet Bakó László adminisztrátor-lelkésztől. Mivel
Felsőpusztaszer ekkor még a kiskunfélegyházi egyesült protestáns egyházközség
szórványaként volt nyilvántartva, kérték az egyházi felsőbb hatóságokat,
hogy azt hivatalosan is az újszegedi missziói egyházközséghez csatolják,
ugyanis közigazgatásilag Kistelekhez tartozik, ami viszont az újszegedi
egyházközség részét képezi. Ezen felül Kübekháza és Klárafalva csatolását is
kérvényezték. Megállapították a lelkész személyi járandóságait, és Bakos
Mihályt megválasztották egyházfinak, valamint engedélyezték a lelkésznek
adományok elfogadását a berendezési tárgyak beszerzése végett.1
A lelkész beiktatására 1929. február 3-án került sor. A békésbánát
egyházmegyei esperes, Harsányi Pál, február 2-án este érkezett Szegedre,
ahol a presbitérium fogadta. Másnap délelőtt 10 órakor került sor Teleki
Sándor lelkészi hivatálába való beiktatására. Az esperes imája és beiktató
beszéde után az új lelkész prédikációja és áldása zárta az ünnepi
istentiszteletet. Az érdeklődés olyan nagy volt, hogy helyre szóló jegyeket
kellett kiosztani a résztvevőknek. Az ünnepség után közös ebéd következett
a Tisza Szállóban.2
Az istentisztelet
utáni díszgyűlés jegyzőkönyvi formában is megörökítette a beiktatást.3 A jeles
ünnepségről
az Egyházi Híradó is megemlékezett. Bakó László a szegedi gyülekezet lelkésze
vezércikkben méltatta, hogy a beiktatáson Karácsony Guidó újszegedi katolikus
plébános is jelen volt, és a szegedi katolikus egyház üdvözletét tolmácsolta.
A cikk írója ezzel hangsúlyozta, hogy Csonka-Magyarországnak a felekezetek
közötti békére van szüksége.4 A beiktatás napját a szegedi református énekkar Teleki Sándornak adott
esti szerenádja zárta.5
A március 5-én tartott presbiteri gyűlés alkalmával elhatározták, hogy a
Vallás-és Közoktatásügyi Minisztériumtól 1000 pengő rendkívüli kölcsönt
kérnek, melynek egy részét kertrendezésre és a telefon bevezetésére
fordítják.6
A Szegeden is működő Keresztyén Ifjúsági Egyesület március 15-i
ünnepségét már az újszegedi gyülekezet imaházában tartotta.7
Ebben az évben került sor az első konfirmációra az új gyülekezetben.
Kisteleken és Újszegeden tartották meg a vizsgával egybekötött ünnepélyes
fogadalomtételt.8
Június 16-án Újszegeden is megemlékeztek Horthy Miklós kormányzó
születésnapjáról, mint sok helyütt máshol is az országban. Vallásos
délutánt tartottak, melynek keretében Baksy Andor református tanító tartott
felolvasást.9 (A vallásos
délután olyan alkalom volt, melyen rendszerint igehirdetés, szavalatok,
énekek, zeneszámok hangzottak el.)
Július 6. is fontos eseménynek tekinthető a gyülekezet életében, mivel ezen
a napon kötött házasságot Teleki Sándor Kovács Margit újpesti állami
hitoktatónővel.10 Az ifjú
feleség odaadó és lelkiismeretes munkájának köszönhető, hogy az egyházközség
területén megkezdődött a gyermekek közötti hittanórán kívüli tevékenység is.
Az úgynevezett vasárnapi iskolák és gyermekistentiszteletek megszervezése az
ő nevéhez fűződik. Ezeken az alkalmakon a gyerekek számára is könnyen érthető
módon mondták el a bibliai igazságokat.
A tiszántúli egyházkerület részéről az egyházközség hivatalos elismerése
csak 1929. júliusában történt meg. A presbitérium elhatározta, hogy mivel az
1928-as év folyamán Algyőn és Tápéi-réten nem volt hitoktatás, ezért
szeptembertől még szélesebb körben gondoskodnak a külső területek
hitoktatásáról. Újszegeden és Somogyi-telepen pedig rendszeresítik a
vasárnapi iskolát.11
A missziói munka hatékonyságának érdekében belmissziói bizottságok
felállításáról határozott a presbitérium. 1929. szeptemberében már arról
értesülhetünk, hogy rendszeres hitoktatást végeznek Újszegeden,
Somogyi-telepen, Aigner Károly-telepen, Klebelsberg-és Kecskés-telepen,
Újszőregen, Szőregen, Deszken, Kiskundorozsmán, Kisteleken. Hogy milyen erős
volt a missziói tudat a presbitérium körében, és mennyire komolyan gondolták
a két hónappal korábbi határozatukat, jelzi az a tény, hogy Algyőt és
Tápéi-rétet is bekapcsolták a hitoktatásba. Így már csak a tanyai iskolákba
járó néhány elemista diák maradt ki a hitoktatásból. Az egyházközség
megszervezésétől kezdve pénzügyi gondokkal küzdött, ezért már 1929.
folyamán Özvegy György javaslatára kamatmentes kölcsönt ajánlottak fel a
presbiterek saját vagyonukból.12
1929. októberétől már a vasárnapi iskolai oktatás is megkezdődött Újszegeden
és Somogyi-telepen, melyet Teleki Sándorné tartott kéthetente.13
1929. október 31-én, a reformáció ünnepén, a Keresztyén Ifjúsági Egyesület
(KIE) az újszegedi imaházban emlékezett meg Károli Gáspár születésének 400.
évfordulójáról.14
Az egyházközség működésének az első évétől kezdve rendszeresen tartottak
karácsonyfa-ünnepséget a gyerekeknek Újszegeden és Somogyi-telepen. Ezeken az
alkalmakon a gyerekek énekkel és szavalatokkal szerepeltek, a gyülekezet pedig
ajándékokkal látta el őket.15
Az eredményesebb missziói munka érdekében belmissziói bizottságok
felállításáról határozott a presbitérium Újszegeden, Somogyi-telepen,
Deszken, és Szőregen. A bizottságok tagjai a helyi presbiterekből és
pótpresbiterekből, a helyi egyházközségi közgyűlési tagokból és póttagokból,
valamint azokból a helyi férfiakból és nőkből kerültek ki, akik már addig is
részt vettek az egyházi munkában. A tagok száma: Újszeged és Somogyi-telep
35-35 fő, Szőreg és Deszk 12-12 fő. A bizottságoknak évenként jelentést kellet
tenni munkájukról a presbitériumnak. A korábban kérvényezett két szórvány,
Kübekháza és Klárafalva, csatolása is ekkor történt meg.16
Az újszegedi belmissziói bizottság például már egy hónappal a határozat után
működni is kezdett, és 1930. február 2-án megtartották első
szeretetvendégségüket valamennyi újszegedi protestáns részére. Ebből az
alkalomból dr. Bartók György főgondnok tartott előadást az őskeresztyének
szeretetvendégségeiről, és rámutatott annak felújítására és áldásaira.
Szavalatok és zenei számok színesítették az összejövetelt, melyen Kutas Kálmán
evangélikus lelkész tartott bibliamagyarázatot.17
Az 1930. március 9-i presbiteri gyűlés jegyzőkönyvében is megemlékezett vitéz
nagybányai Horthy Miklós kormányzóságának 10. évfordulójáról, és ebből az
alkalomból hálaadó istentiszteletet tartottak.18
Ebben az időben zajlott a reformátusok között az a vita, hogy az úrvacsorai
bort a lelkész közös kehelyből vagy külön kiskelyhekből szolgáltassa-e ki a
híveknek. Ebben a kérdésben a presbitérium dr. Bartók György javaslatára
kompromisszumos megoldást választott. Higiéniai okokból bevezették az
úrvacsorai különkelyheket, de a közös kehely is használatban maradt.19 Az érvekről és ellenérvekről érdekes vita alakult ki a szegedi
reformátusok között az Egyházi Híradó lapjain.
Elhatározták, hogy a Somogyi-telepen, Deszken és Szőregen építendő imaterem
illetve gyülekezeti ház céljaira miniszteri engedélyt kérnek országos gyűjtés
rendezésére. A növekvő missziói munka miatt szükségessé vált egy segédlelkészi
állás megszervezésének engedélyezését is kérvényezni az egyházi felsőbb
hatóságoktól. A sok munka ellenére mégis kérték az egyházközség felmentését
a legátusfogadás alól, mivel anyagilag nem tudták fedezni a költségeit.
(A legátus olyan teologiai hallgató, aki gyülekezetekhez megy, hogy a
prédikálást gyakorolja). Sikerült azonban Felsőpusztaszert Újszegedhez
csatolni, és hozzájárultak Somogyi-telepen protestáns kultúregyesület
alakításához, de azzal a kikötéssel, hogy református jelegét fenn kell
tartani.20
Ez a jegyzőkönyv tartalmazza az első év működésének missziói jelentését is.
1929. folyamán 177 istentiszteletet, 31 úrvacsoraosztást, 19 keresztelést,
6 esketést, 36 temetést és 9 ünnepséget tartottak. Mindezek ellenére a
gyülekezet egyharmadához még mindig nem tudtak eljutni. Ezért is kérték a
missziói segély kétszeresére emelését.21
1930. március 15-én a KIE az előző évhez hasonló ünnepséget szervezett,
ezúttal Kis Tihamér segédlelkész és Durkó Gábor hitoktató lelkész
jelenlétével, és az előző évihez hasonló programmal.22
Az újszegedi belmissziói bizottság működését még azzal is kibővítette, hogy
elhatározták az újszegedi hívek házankénti meglátogatását.23
Az 1930. évi konfirmáció különösen ünnepélyes keretek között zajlott le.
Az ünnepélyes fogadalomtétel után az egész gyülekezet átvonult a közelben
lévő játszótérre, ahol a Szegedi Kálvinista Kör tartott istentiszteletet
Szeged és Újszeged egyesülésének 50. évfordulója alkalmából.24 A frissen konfirmáltak
létrehozták
a Konfirmált Ifjak és Leányok Szövetségét abból a célból, hogy az
Újszegeden konfirmáltak minden évben találkozzanak egyszer. Jelszavuk ez
volt: Találkozunk Áldozócsütörtökön Újszegeden! A szórványgyülekezetek
számára ugyanis a konfirmáció volt az egyetlen alkalom, mikor valamennyien
összejöhettek, és ápolhatták a testvéri közösséget. A napot vallásos
délutánnal zárták.25
Szeged városa állandó hitfelekezeti segélyben részesítette a szegedi
egyházakat. 1930-ban azonban a 30000 pengős segélyből az újszegedi
egyházközség semmit sem kapott, így panaszt nyújtottak be a bírósághoz.26
A missziói munka gyerekek körében történő további bővítéséről tesz tanuságot
az a tény, hogy a Somogyi-telepen és Újszegeden működő vasárnapi iskolák
mellett, melyeket kéthetente tartottak, ezeken a helyeken beindították a
gyermekistentiszteleteket havi egy alkalommal. Így a gyerekek a heti
rendszeres hittanórák mellet még havonta háromszor hallhatták Isten igéjét.
A gyülekezet rendszeresen járatta a Fecske című Vasárnapi Iskolai újságot és
a Virágoskert című gyermeklapot a gyülekezet gyermekei részére. Ezen kívül
elhatározták nők és lányok számára a munkadélutánok rendszeresítését, ahol
kézimunkával készítettek ajándékokat a gyerekek karácsonyi ünnepségeire,
vagy a rászorulóknak adományokat. Mindezek részletes kidolgozását a
belmissziói bizottságokra bízták.27
1930. októberétől kezdve Újszegeden minden hónap első vasárnapján vallásos
délutánt tartottak. Ezeken az alkalmakon rendszerint elhangzott egy
igehirdetés, énekszámok, szavalatok, majd szeretetvendégség zárta a napot
a megjelentek által készített ételekből. A rendszeres adakozás is részét
képezte az összejövetelnek.28
A belmissziói munka azonban nemcsak az újszegedieknek volt a szívügyük. A
somogyi-telepiek egyesületbe tömörültek, hogy eredményesebben tudják ellátni
feladatukat. A szórványokban történő munkát nagyban elősegítette, hogy 1930.
októberében Horváth Árpád személyében segédlelkészt kapott a gyülekezet.29
Az Egyházi Híradó októberi, majd decemberi számában hiredetést olvashatunk,
mely az újszegedi egyház épületében egy háromszobás lakás kiadásáról tudósít
bennünket.30 A
presbiteri jegyzőkönyvek azonban nem említik meg ezt a tényt, így nem tudható
bizonyosan, hogy a lakást valóban kiadták vagy sem. Mindenesetre az állandó
pénzügyi problémák miatt arra következtethetünk, hogy bizonyosan kiadták a
lakást.
A Somogyi-telepen élő reformátusok nem elégedtek meg a belmissziói
bizottsággal, hanem létrehozták a Somogyi-telepi Kálvinista Kört is, amely
az 1930. december 6-i szeretetvendégséggel kezdte meg működését.31
Az év végére a szegedi gyülekezet elérkezettnek látta az időt, hogy az
újszegedi gyülekezet átvegye az imaház és a lelkészlak tulajdonjogát és
terheit, mivel ők a második szegedi református templom felépítéséhez kezdtek.
A városhoz eljuttatott fellebbezés eredményeképpen 1500 pengő hitfelekezeti
segélyhez juttatta Szeged városa az újszegedi egyházközséget, azzal a
feltétellel, hogy vissza kellett vonniuk a polgármester végzése ellen
benyújtott panaszukat. A missziói munkát pedig új lehetőségekkel bővítették
ki, mivel beszereztek egy Turchány típusú sokszorosítógépet, valamint a
presbitérium engedélyezte a lelkész számára a rádiós istentiszteletek
tartását a külső egyházrészek és a missziói központok számára.32 Ez
valószínüleg
azt jelentette, hogy azokon a vasárnapi alkalmakon, mikor a lelkész nem volt
jelen, a hívek összegyűltek, és az országos rádiócsatornán közösen hallgatták
a vasárnapi istentiszteletet.
1931-től a gyermekek között működő vasárnapi iskola tevékenységét
kiterjesztették Klebelsberg-telepre és Kecskés-telepre is, heti rendszeres
alkalmakkal.33
A távoli szórványok bekapcsolása a rendszeres lelkigondozói munkába
mindvégig fontos szempont maradt a gyülekezet számára. A missziói
egyházközség működésének köszönhetően 1931-ben Ószentivánon megtartották az
első istentiszteletet. Ezzel újabb területet vontak be a munkába. Havonként
egyszer tartottak istentiszteletet Ószentivánon és Újszentivánon
felváltva.34
Deszken a téli időszak alatt sikerült beindítani a bibliaórákat, melyeket
a tavaszi munka megkezdéséig hetente tarottak.35
Az 1931. évi konfirmáció olyan hagyományokat teremtett, melyeket éveken át
gyakorolt a gyülekezet. Az áldozócsütörtök napján tartott ünnepség a
konfirmandusok vizsgájával kezdődött, amit istentisztelet követett, melyen a
frissen konfirmáltak először úrvacsorázhattak. 19 felnőtt és 15 serdülő tett
fogadalmat ezen a napon. (A felnőttkonfirmáció magas száma egyébként végig
megmarad a vizsgált korszakban, mivel a missziói egyházközség működésének
köszönhetően jutottak el a szórványokba a hitébresztő gondolatok.) Ezután
a szórványokból beérkezetteknek megmutatták Szeged város nevezetességeit,
majd az újszegedi belmissziói bizottság ebéddel látta el a vendégeket. A
délután folyamán vallásos ünnepséget tartottak a szokásos programmal, végül
a napot a hazautazás zárta. 1931-ben az első ilyen alkalmon 85 fő ebédelt
együtt a gyülekezetben.36 A konfirmáció
napján rendszeresen ünnepi presbiteri gyűlést is tartottak, hiszen a
konfirmációi vizsgát amúgy is a presbiterek előtt kellett letenni a
jelölteknek. Ezen a gyűlésen határozták el, hogy a szórványokban élőket
egyházközségi traktátussal látják el, valamint azt, hogy a Somogyi-telepi
Kálvinista Kör felügyeleti jogát fenntartja magának a presbitérium. A
jegyzőkönyv tájékoztat bennünket az iskolákban folyó vallásoktatásról is.
1931-ben az egyházközség területén 31 iskolában 298 református növendék tanult.
Ezek közül 22 iskolában folyt heti rendszeres hittanoktatás, így összesen
269 diákot tudtak elérni. A fennmaradó 29 diákot nem sikerült elérni, mert
nagyrészük tanyasi iskolába járt, így a szülőket kérték fel, hogy otthon
foglalkozzanak a gyerekek vallásos nevelésével.37 A vallásoktatást nehezítette,
hogy a
segédlelkészt a gyülekezet nem tudta saját költségvetéséből eltartani, ezért
meg kellett válni tőle, és csökkenteni kellett a szórványokban tartandó
istentiszteletek számát is.38
Az egyházközség egyes részei törekedtek arra, hogy amennyire tőlük telik a
helyi hitélet fellendítése érdekében mindent megtegyenek. A belmissziói
bizottságok felállítása és működése jól jelzi ezt a tényt. A Somogyi-telepi
Kálvinista Kör tagjai 1931. augusztusában megrendezett értekezletükön már
arról tárgyaltak, hogy imaház építésére pénzügyi alapot állítanak fel.39 A Kecskés-és Klebelsberg
telepi
hívek pedig Belmissziói Takaréktársaságot hoztak létre 1932-ben a missziói
munka végzésére.40
1932 elejére esedékessé vált a tisztújító közgyűlés megtartása, mivel a
Református Egyház törvényei szerint lejárt a főgondnoki és gondnoki tiszt,
valamint a presbiterek és egyházközségi közgyűlési tagok egynegyedének
megbízása. A január 10-én megrendezett közgyűlés szavazatának eredménye
alapján újra dr.Bartók György lett a főgondnok, gondnoknak pedig Görbe
Imrét, szőregi adóügyi jegyzőt választották meg. A deszki hívek javaslatára
pedig azokon a missziói pontokon, ahonnan nem került ki presbiter, diakónus
választását határozták el a hívek lelki gondozására.41
Az Egyházi Híradó 1932-ben ünnepelte megalapításának 10. évfordulóját. Ebből
az alkalomból a lap alcíme is megváltozott: A szegedi-és újszegedi egyház
hivatalos lapja lett az új cím.42
Az újszegedi egyházközség csak 1932 folyamán kapott saját református temetőt
Újszegeden, ugyanis a város ekkor adta át a római katolikus temető melletti
700 négyszögöles telket az egyházközségnek használatra.43
1932-ben megtörtént az egyházközség szervezeti működésének az átszervezése.
Több ok is szólt emellett. A megváltozott közlekedési viszonyok miatt ugyanis
az egyes szórványok lakosai könnyebben megközelíthették a missziói pontokat.
Felvetődött az is, hogy csökkentsék a választókerületek számát, mert egyrészt
így adminisztációsan könnyebb a közgyűlések megtartása, másrészt például
Deszken mindössze csak 13 a választók száma. Javasolták azt is, hogy a
szórványközpontoknak számszerűen legyen képviselete a presbitériumban.
Ilyen megfontolások alapján a következő 4 választókerületet jelölték ki:
I. választókerület:
Újszeged 182 választóval
II. választókerület:
Somogyi-telep 89 választóval
III. választókerület:
Kistelek 53 választóval
IV. választókerület:
Szőreg 53 választóval
Az egyes választókerületekhez tartozó területek nevei választói
számarányukkal együtt: I.vk. Újszeged (90) Aigner-telep (13), Gyula
püspök-telep (3), Kecskés-telep (11), Klebelsberg-telep (11),
Szeged-Alsótanya (5), Algyő (9), Gyálanagyrét (0), Kiskundorozsma (11),
Öttömös (0), Pusztamérges (4), Sándorfalva (23), összesen 182 választó.
II.vk. Somogyi-telep (88), Tápé (0), Tápéi-rét (1), összesen 89 választó.
III.vk. Kistelek (30), Szeged-Felsőtanya (12), Felsőpuszteszer (6),
Sövényháza (5), Tömörkény (0), összesen 53 választó. IV.vk. Szőreg (33),
Deszk (13), Klárafalva (0), Kübekháza (2), Ó-és Újszentiván (5), összesen
53 választó.44
A presbitérium számát 20-ról 24-re, az egyházközségi közgyűlés választott
tagjainak számát 60-ról 72-re (48 képviselő+24 presbiter) emelték. Az
újszegedi választókör 12 presbitert és 24 egyházközségi képviselőt adott,
a másik három pedig 3-3 presbitert és 8-8 egyházközségi képviselőt. Ezen
kívül még megemlítik hogy, a segédlelkészi állás fenntartásának költségeit
szükséges önerőből előteremteni.45 A később megtartott
egyházközségi
közgyűlés elfogadta a presbitérium ezen javaslatait, valamint örömmel
vették tudomásul, hogy az érkező adományok alapján munkába állíthatták az
új segédlelkészt.46
A segédlelkészi állást egy rövid időre Hadházy Pál vette át, majd helyére
Kóczé Lajost jelölte ki a püspök. A presbitérium úgy határozott, hogy a
fásszínt lakószobává alakítják át, és beszerzik számára a legszükségesebb
bútorokat. Kóczé Lajos szolgálata révén sikerült Deszken, Somogyi-telepen
és Szőregen újra havi két alkalommal istentiszteleteket tartani.47
A missziói munka folyamatos haladását jelzi, hogy a Somogyi-telepi Kálvinista
Kör tagjai olyan sikeres szeretetvendégséget tartottak, hogy kb.120 fő vett
rajta részt.48
Az 1930-as népszámlálás adatai jelentős növekedést mutatnak az egyházközség
területén. Míg 1920-ban csak 1115 reformátusról tudnak az adott területen,
addig 1930-ban már 2454 fővel kell számolni. 10 év alatt 1339 fövel
növekedett a reformátusok lélekszáma az egyházközség területén. Éppen ezért
határozta el a presbitérium a lelkigondozást néhány sűrübben lakott
településen (Szeged-Alsóközpont, Szatymaz, Farkirét), ahová eddig még nem
értek el.49 A komoly
létszámnövekedés egyik oka kétségtelenül az, hogy a Trianon után elcsatolt
területekről nagy számban érkeztek magyar reformátusok az országba, így
Szegedre is. A dolgozat végén található
táblázatban nyomonkövethető más egyéb
dolog mellett a lélekszám változása is 1929-1945 között.
Az 1933. évi konfirmáció minden eddigi konfirmációs ünnepség méretét
fölülmúlta. Nemcsak a konfirmálók száma miatt (35 fő, ebből 18 felnőtt),
hanem a vidékről érkezett 80-90 vendég miatt is. Így az ebéden kb. 135 fő
vehetett részt. Az ünnepségen szó esett a konfirmáltak felelősségéről a
szórványokban végzett munkával kapcsolatban.50
1935 november 4-én ünnepelte a presbitérium megalakulásának ötödik
évfordulóját. Ebből az alkalomból Teleki Sándor egy rövid cikket írt az
Egyházi Híradóba Az újszegedi egyházközség ötödik születésnapja címen:
"Nagyon emberileg szólunk, amikor ezt a címet leírjuk, mert az eklézsiák
nem itt születnek a földön, hanem az örökkévalóságban. A Szentháromság egy
Isten teremti őket s ide csak megérkeznek. Csak az ember mondja így:
November 4-én volt 5 esztendeje annak, hogy az újszegedi missziói
egyházközség prezsbitereinek megválasztásával elindult útjára. Az ötödik
mérföldkőnél úgy álltunk meg, hogy másnap könnyes-buzgó imádságban adtunk
hálát Annak, Aki mindeneknek, az eklézsiáknak is, teremtője s megtartója.
- Nézzünk vissza egy pillantással a megtett útra és lássuk meg, hogy
"hatalmasan cselekedett velünk az Úr!" 1929. előtt csak 10 helyen és
ritkán zendülhetett meg az Ige és zenghetett fel a Zsoltár, - ma 18
missziói ponton rendszeresen. 1929 előtt 11 iskolában, - ma pedig 22-ben
tanítjuk a kicsinyeket arra, hogy mit jelent Istent "lélekben és igazságban"
imádni. Hadd említsünk fel még néhány számadatot az öt esztendő alatt végzett
munka szemléltetésére: 1246 vallásórát, 1000 istentiszteletet tartottunk;
1675-ször indultunk el a tanyákra, a környező falvakba 44.649 km utat téve
meg. Amíg ezek mellett az Isten dicsőségét hirdető számok mellett egy
pillanatra a hatodik munkaesztendő küszöbén megállunk, hadd kérdezzük meg
a szétszórt nyáj minden egyes tagját, hogy vajjon e számok mögé rejtődző
sok-sok imádság, fáradozás, Krisztus követségében való járás közelebb
hozta-e szívét Ahhoz, Aki a Kezdet és a Vég."51
A mindeddig bemutattott adatok alapján levonhatjuk azt a következtetést,
hogy az egyházközség működésének már első öt éve bebizonyította, hogy
egyrészt tényleges lelki igény volt a missziói munka iránt a szórványokban,
másrészt azokat a célokat, amiért létrehozták az önálló missziói
egyházközséget, azokat valóban be is töltötte.
