Bevezetés
Az 1920-as évek kezdetétől figyelhető meg a Magyarországi Református
Egyházon belül az a tendencia, hogy előtérbe kerül a belmissziói munka végzése.
Korábban ezt a munkát az egyháztól független egyesületek végezték, ám ebben
az időszakban megtörténik az egyesületek munkájának fokozatos egyházi
ellenőrzése, sőt később munkájuk átvétele is. 1922-ben az Egyetemes Konvent
határozata alapján Belmissziói Bizottságot állítanak fel, mely szabályozza a
belmissziói munkát. 1932-ben Ravasz László megtartja Egyház és egyesület
című előadását, melynek lényege így foglalható össze: a missziót
egyháziasítani, az egyházat missziósítani kell.1
Szintén a 20-as évekre tehető a korábban nem nagyon ismert gyermekmisszió
térhódítása. A meglévő hitoktatás kereteit gyermekistentiszteletekkel és a
vasárnapi iskolákkal bővítik, melyek tulajdonképpen az iskolai hittan mellett
működő gyermek bibliaóraként foghatók fel.2
1927-ben a Konvent a gyülekezeti tagok nyilvántartását és a szórvány-és
tanyagondozást jelöli ki a felnőttek közt végzett munka legfontosabb
feladatának.3
Ezek az egész országra kiterjedő jelenségek természetesen Szegeden is
tettenérhetők. Szegeden különösen fontossá vált a belmissziói munka
megszervezése, hiszen a trianoni békeszerződés után jelentős számú bevándorló
érkezett Szegedre és a környező településekre, nagymértékben erdélyi
reformátusok. Jól jelzik ezt a demográfiai adatok is. 1920-ban a város
lakosságának 4,5%-a volt református. 1930-ban már ez az arány 5,3%-ra
növekedett, 1940-ben pedig elérte az 5,9%-ot. (Természetesen a bevándorlás
mellett számolni kell a magas szaporodási arányszámmal is). A megnövekedett
számú reformátusságnak viszont csak egyetlen egy gyülekezet állt
rendelkezésére, a Kálvin téri református egyházközség. Az 1884-ben
felszentelt református templom gyűjtötte maga köré a szegedi református
híveket. A megnövekedett lélekszám mellett egyre nehezebbé vált a hívek
kielégítő lelkigondozása. Nehezítette ezt a feladatot az is, hogy a Szeged
környéki reformátusok is a szegedi református egyházhoz tartoztak, mint
szórványgyülekezetek. A mintegy 40 kilométeres körzetben kezdetben 17,
később húsznál is több szórvány tartozott a szegedi egyházhoz. Ezek az okok
együttesen vezettek ahhoz a gondolathoz, hogy a szegedi református egyház
szórványainak gondozására létrehozzanak Újszeged központtal egy missziói
körlelkészséget.4
- Lendvai L. Ferenc (szerk.): A magyar protestantizmus, 1918-1948.
Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1987. 72-73. o.
- Uo. 76. o.
- Uo. 77. o.
- Szeged Története, IV. kötet, Szeged, 1994. 613-614. o.
|
