Szeged-Újszegedi Református Egyházközség

 

REFORMÁCIÓÉRT!
Hitvalló nyilatkozat

„… szükségesnek tartottam buzdítóan írni, hogy tusakodjatok a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szenteknek adatott. Mert belopódzott közétek néhány ember, akiknek már régóta meg van írva az ítélete.”

Júd 3-4.

Mi, alulírott kárpát-medencei magyar protestáns lelkipásztorok, gondnokok, presbiterek, gyülekezeti munkások és egyháztagok, a reformáció 500. esztendejében – Isten segítségét kérve – újra elkötelezzük magunkat Jézus Krisztus, illetve azon hit mellett, amit Isten a Szentírás 66 kanonikus könyvében kijelentett, és amit reformátor eleink hitvallásaikban (pl. Heidelbergi Káté, II. Helvét Hitvallás, Luther Kis- és Nagy Kátéja, Ágostai Hitvallás) szépen rendszerezve elénk adtak.

Meggyőződésünk, hogy ez az elköteleződés megújítása a Szentháromság egy örök Isten melletti döntésünknek, aki minket kegyelmesen kiválasztott, Fia vére által megváltott, igazzá nyilvánított, Szentlelkével megszentel, végül pedig üdvözít – szent neve dicsőségére.

Meggyőződésünk, hogy elköteleződésünkkel társai vagyunk azoknak, akik a történelem során a Szentírásnak ezekben a reformátori hitvallásokban kifejtett tartalmát igaznak tartották, hitték, illetve, ma is igaznak tartják és hiszik.

Meggyőződésünk, hogy ez a nyilatkozat nem a múltba való visszatérés, hanem a Biblia, Isten örök érvényű igéje, az örök evangélium melletti, jövőbe mutató kiállás: ugyanis a keresztyén hit tartalma nem változott meg az idők múlásával, mert „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz” (Zsid 13,7-9.).

Meggyőződésünk, hogy az ismételt elköteleződésre elsősorban maga az Egyház Ura, Jézus Krisztus indít minket, aki Szentlelkével a Szentírást Isten ihletett Igéjévé tette, s ezzel számunkra tévedhetetlen, csalhatatlan és legfelsőbb tekintéllyé nyilvánította. Továbbá megerősítette szívünkben azt a tényt, hogy a nevezett hitvallások szépen rendszerezve és helyesen értelmezve tárják elénk a bibliai-apostoli és történelmi, Jézus-központú keresztyén hitet. Erre nézve pedig azt a parancsot kaptuk, hogy a Szentírás kijelentését, mint a legdrágább kincset, teljes odaadással higgyük, kövessük, őrizzük és képviseljük egyházunkban és a társadalomban.

Meggyőződésünk, hogy a legdrágább kincs – Isten Igéje, illetve Jézus Krisztus kizárólagos evangéliuma – bírálata, háttérbe szorítása, sőt elárulása és kiárusítása miatt egyházaink Isten ítélete alatt állnak, s ezért egyre tragikusabb hitbeli és erkölcsi állapotba kerülnek: „Isten nem csúfoltatik meg!” (Gal 6,7.)

Meggyőződésünk, hogy a romlás, illetve az igazságos ítélet kiteljesedésének megállításában egyedül az Úr Jézus Krisztus segíthet, aki ma is biblikus értelemben vett reformációt munkál közöttünk. Ennek lényege a személyéhez, azaz a Szentírásban adott tévedhetetlen kinyilatkoztatásához – az abban megjelenő hittartalomhoz – bűnbánattal történő visszatérés az egyéni, a közösségi és az egyházi életben.

Meggyőződésünk, hogy elköteleződésünkből fakadóan egyértelmű nemet kell mondanunk mind arra a teológiai, etikai tanításra és gyakorlatra, ami egyházainkban ellentmondásban van a Bibliával és annak reformátori hitvallásainkban rendszerezve értelmezett tanításával, továbbá azokra az egyházkormányzati és politikai próbálkozásokra, amik az Úrhoz, a Bibliához és hitvallásainkhoz való kötődésünkben, az ige szerinti kegyességben és szolgálatban gátolnak.

Meggyőződésünk, hogy visszatérésünk az örök isteni normához nem történhet meg őszinte megalázkodás, szívbeli bűnbánat, a kegyelem hittel történő megragadása, a felismert hittani tévelygésektől és erkölcsi vétkektől való határozott elszakadás, valamint az írott Ige és annak hitvallásaink szerinti követésére történő odaszánás nélkül – számolva ezek esetleges következményével, a szenvedéssel is.

Ezért a nyilatkozat aláíróiként alázattal és bűnbánattal megvalljuk, hogy teológiai, erkölcsi, egyházszervezeti, liturgiai, missziói kérdésekben az Egyház Megváltó Urát, Jézus Krisztust, illetve a tévedhetetlen Szentírást sok tekintetben elhagytuk, és bocsánatát kérve, az evangélium ígéretében bízva, most ismét fejet hajtunk Jézus Krisztus, illetve az írott Ige megkérdőjelezhetetlen tekintélye előtt.

Istenünk segítségét kérve kötelezzük el magunkat a Biblia és reformátori hitvallásaink mellett az ige szerinti életre is. Vállaljuk, hogy a jövőben elmélyítjük egymással a testvéri kapcsolatot, és egymás mellett állva, hittársainkra figyelve, őket intve vagy bátorítva, támogatva, tőlük ezt elfogadva igyekszünk egyházainkban, környezetünkben a bibliai-reformátori igazságot – Istenünk dicsőségét mindenkor szemünk előtt tartva – szeretetben követni és képviselni.

A nyilatkozat aláíróiként kérjük mindazokat, akiket az Úr szív szerint hajlandóvá és késszé tesz erre, hogy csatlakozzanak a hitvalláshoz, és vállalják ők is a megújulás lehetőségét!

„Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”

Rm 8,31.

Kelt: Szegeden és Pécelen, a reformáció 500. évfordulója évében, 2017. szeptember 17-én

  • Szeged-Újszegedi Református Egyházközség presbitériuma
  • Péceli Református Egyházközség presbitériuma

A nyilatkozat nyomtatható formában.

Várjuk gyülekezetek, magánszemélyek, egyesületek és alapítványok csatlakozási szándékát, határon innen és túlról! Jelenkezni lehet az újszegedi és a péceli református gyülekezeteknél.

Csatlakozó nyilatkozatot kitöltve és aláírva, elektronikus vagy hagyományos postai úton várjuk:

A hitvalló nyilatkozat ismertetése október 14-én tartott Reformáció 500 emléknapon, Pécelen volt. A Biblia Szövettség is gyűjti a magánszemélyek csatlakozó nyilatkozatait.

A hitvalló nyilatkozat hátterének megvilágítására közöljük:

Szükség van-e új reformációra? - Sípos Ete Álmos előadása, elhangzott: 2002. szeptember 8.


Együtt Jézus Krisztus dicsőségéért.
Hívunk, befogadunk, tanítunk.

Észrevételeivel és kérdéseivel forduljon hozzánk! © 2002-2014 Szeged-Újszegedi Református Egyházközség