Dávid Fia, vagy kis kerecsen?
Hazánkban felvirágzóban van az újpogányság. Ennek egyik jellemzője, hogy a keresztyénség – Biblián nyugvó – állításait összekeveri az ősmagyar vallásból származtatott tételekkel. Ezek közül a legaggasztóbb, egyben a legnagyobb képtelenség, hogy Jézus Krisztus nem volt zsidó, vagyis nem Dávid Fia (utódja), hanem Nimród leszármazottja, valójában pártus herceg. Az ezt bizonyítani igyekvő irodalomból a jóhiszemű, de a Bibliában, a keresztyén hittanban és történelemben járatlan olvasó elképesztő dolgokat tudhat meg Jézusról. Például, hogy nem Mária méhében növekedett, hanem a Mennyei Fény „sűrűsödött össze” Mária ölén, a bába e súlytalan gyermektestet vette karjába a „szülés” után, s csak a karjában lett súlya.
E koncepció szerint Jézus az egyik isteni kinyilatkoztatás hordozója, akit „kis kerecsenemnek” szólított1 anyja. Jézus legrégebbi szimbóluma nem a kereszt, hanem a szárnyát széttáró szent (kerecsen)sólyom, a Pártus Birodalom turulmadara. A mennybemenetel nem volt más, minthogy Jézus fénnyé változott és így távozott. De a legfőbb állítás: Jézus nem Megváltó, hiszen maga a gondolat is megalázó, hogy megváltásra szorulunk.
Az ide vonatkozó művekben egymást követik a tudományos szakkönyvek elferdített, összefüggéseikből kiragadott idézetei, a hajmeresztő szómagyarázatok, a kései apokrifus evangéliumokra épített következtetések, amiket természetesen „tudományos tényekként” közölnek. Állításaik a Biblia, illetve a történelmi keresztyénség minden felekezete ellen irányulnak. Ezek ugyanis szerintük meghamisították Jézus alakját és tanításait, azt hirdetve, hogy ő a zsidók irgalmatlan Jahve Istenét, nem pedig a sumérok jóságos „mennyei atyját” jött megismertetni. Némelyek kijelentik: a biblikus keresztyénség képviselői a magyarság elárulói, hiszen elszakítják a népet valódi gyökereitől, megakadályozzák, hogy megtalálja identitását, lehetetlenné teszik a nemzeti összefogást, s kiszolgáltatja a magyarságot a zsidóknak. Ennek a politikai színezetű, összeesküvés-elméletekben utazó újpogányságnak képviselői egyik-másik médium, politikai párt és nemzetépítő szándékú magyar szervezet támogatását is bírják. Nyilván ezért látták szükségesnek szeptemberben a római katolikus felekezet vezetői egy állásfoglalás kiadását az új erőre kapó „ősmagyar szinkretizmussal” illetve a szélsőséges liberalizmussal szemben, melyek egyaránt rombolják sokat gyötört s szenvedett népünket!2
Szemtanúk feljegyzései
Mit válaszolhatunk arra az állításra, hogy Jézus nem zsidó, hanem Nimród fia, pártus herceg? Mindenekelőtt arra kell felelnünk: az újszövetségi kanonikus evangéliumok, mint az első század közepéről származó, legkorábbi beszámolók történetileg hiteles képet adnak-e Jézusról. Az újpogányok szerint ugyanis a Biblia meghamisított irat, ezért nem szabad ráhagyatkozni e kérdésben sem. Ugyanakkor ma már konszenzus van a kutatók közt a tekintetben, hogy a Jézus életéről szóló evangéliumokat röviddel az események után írták. A rendelkezésünkre álló legkorábbi ilyen lelet a Máté evangéliumának részleteit tartalmazó oxfordi töredék (Magdalen-papirusz), melynek keletkezését 66-ra datálják3, a másik pedig egy Márk evangéliumából (Mk6,52-53) származó töredék (7Q5), amit legkésőbb 68 elején írtak, de vizsgálata során arra a következtetésre jutottak, hogy akár 35-50 közt is keletkezhetett4. János evangéliumának legkorábbi töredéke 100 körülre datált (p52), de tekintettel arra, hogy Egyiptomban találták, ami szélesebb elterjedtségét bizonyítja, a keletkezését 70 elé helyezik.5
Akit az újszövetség történeti megbízhatóságának kérdése érdekel, az erre vonatkozó hatalmas irodalomból javaslom F.F. Bruce: „Az újszövetség történeti megbízhatósága” 6 című könyvét vagy J. McDowell: „Bizonyítékok a keresztyén hit mellett” 7 című átfogó alkotását. S hogy ne csak elfogultsággal vádolható keresztyént idézzünk, hadd említsek néhány kiemelkedő zsidó személyiséget is. G. Klein, aki 30 éven keresztül kutatta az újszövetséget, így írt: „.a következőképpen összegezhetem gondolataimat: egyetlen más ősi tanítást sem őriztek meg, ami ragyogóbb, pontosabb és személyesebb lenne, mint Jézusé.” 8 J. Klausner az újszövetség megbízhatóságáról – Rousseaut idézve – ezt mondta: „Barátom, az ilyeneket nem tudják kitalálni! A Szokratészról szóló tényeket senki nem vonja kétségbe, pedig sokkal gyengébb alapon nyugszanak, mint azok, amik a názáreti Jézusról beszélnek.” 9
Megjegyzem, a liberális protestáns teológia – egyébként kiváló felkészültségű – tudósai már a XIX. században végigjárták az utat, amin a magyar újpogány „kutatók” járnak: próbálták elvitatni a Jézusról szóló bibliai beszámolók hitelességét, sőt Jézus történeti létét is megkérdőjelezték. Végül a híres „Jézus élete kutatás” csődbe jutott, s maguk a kutatók fújtak visszavonulót. A Biblia történetiségét továbbra sem képes senki megcáfolni, sőt az előkerülő régészeti emlékek mind történeti hitelességét támasztják alá. Úgy vélem, ha a Biblia kiállta a valódi kutatók eszeveszett ostromát, kiállja e mostani próbálkozásokat is.
Jézus, a rabbi
Az újszövetség minden kétséget kizáróan azt hirdeti, hogy Jézus valóságos emberi természete szerint zsidó volt. Mária is, „akitől Jézus született” (Mt1,16) zsidó volt, nem rejtelmes „pártus hercegnő”, hiszen Lukács evangéliuma közli, hogy „rokona” (szüggenisz - egészen közeli nőrokon) volt Zakariás pap feleségének, Áron lányának (Lk1, 5.36). A szülők feljártak a jeruzsálemi zarándokünnepekre, ahol egy ízben a 12 éves gyermeket az írástudók körében találták. Jézus, aki nyilvános fellépésekor harmincas éveiben járt, először Galileának zsinagógáiban tanított „dicsőíttetvén mindenektől”. Így tett neveltetésének helyén, Názáretben is, ahol először nyilatkoztatta ki, hogy ő a próféták által előre megígért Messiás (Lk4, 16 kk). A jeruzsálemi templomot egyszer „Atyja Házá”-nak is nevezte, sőt tanítványaival együtt a két drachmás templomadót is megfizette. Tanítványainak első missziói kiküldetésükkor megtiltotta, hogy a pogányok (értsd: rómaiak, görögök, szírek, pártusok stb.) és samaritánusok közé menjenek, viszont elküldte őket „Izrael házának tévelygő juhaihoz.” Aztán látjuk, hogy Jézust a kívülállók is legtöbbször „rabbi”-nak (Tanító, Mester) szólították (ahogy csak a zsidók tették előljáróikkal). Ő pedig ezt természetesen elfogadta.
Ami az öltözetét illeti: a vérfolyásos asszonyról szóló bibliai történetben (Lk8, 44) azt olvassuk, hogy a beteg nő megragadja Jézus ruhája szélét, és nyomban meggyógyul. Az eredeti szövegben a ruha szegélyét jelentő szó (kraszpedon) bojtot is jelent10, vagyis Jézus a vallásos zsidók ruházatát viselte, aminek alján bojtok voltak, hogy emlékeztesse viselőjét Mózes törvényének betartására. A samáriai asszony azt kérdi Jézustól: „zsidó létedre hogyan kérhetsz inni tőlem, amikor én samáriai asszony vagyok? A beszélgetés során Jézus ezt mondja: „Ti azt imádjátok, amit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad.” (Jn4,9 ill. 22).
A Jézust halálra ítélő zsidó vezetők még a per során sem hozakodtak elő azzal a képtelenséggel, hogy Jézus nem zsidó, sőt: fő vádjuk volt, hogy zsidóként követett el istenkáromlást, magát Istennel egyenlővé téve (Mt26, 65), s ezért saját törvényeik szerint méltó a halálra. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy tanításai és tanítási módszerei mennyi szállal kötődnek ószövetséghez. Ezt nagy alapossággal illusztrálja H.L. Strack - P. Billerbeck szerzőpáros által kiadott többkötetes újszövetségi kommentársorozat, mely segít megérteni a názáreti Jézus tanításainak, tetteinek zsidó gyökereit, kötődéseit.
Aki Jézus zsidó voltát tagadja, annak mind a négy evangéliumot el kell vetnie, vagy át kell írnia. Az újszövetségi beszámolók szerint Jézus egyetlen kortársa sem vonta kétségbe zsidóságát – még azok sem, akik hitetlenül fogadták. Ez a későbbiekben sem változott.
Dávidnak Fia
Az Ószövetségben Dávid király a következő ígéretet kapja Istentől: „.felemelem majd utódodat, aki a te véredből származik és szilárddá teszem az ő királyságát. . megerősítem trónját örökre. Atyja leszek és ő fiam lesz. Így a te házad és királyságod örökre megmarad és trónod örökre szilárd lesz.” (2Sám7, 12-16) Az ígéret – a zsidó írásmagyarázók szerint – Salamonra is, de egy titokzatos személyre, a Messiás királyra is vonatkozott. A Dávid Fia cím a Jézus korabeli zsidók számára egyértelműen a megígért, eljövendő Messiás neve és címe. Amikor Jézus megkérdezte a farizeusoktól, hogy a Messiás kinek a fia, rögtön azt felelték, hogy a Dávidé. (Mt22,41-45)
Jézus fogantatásakor az angyal azt mondja Máriának, hogy születendő gyermekét „.a magasságos Fiának mondják majd, az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját.” (Lk1,32) Jézus e kritériumnak megfelelt: Dávid nemzetségébe került azáltal, hogy – noha nem volt vér szerinti gyermeke Józsefnek – József „magához vette” Máriát, így Jézust is bekerült családjába.11 A Római levélben melynek keletkezését a különböző kutatók 55-57-re teszik, Pál apostol Jézust Dávid Fiának nevezi.12
A Biblia tartalmazza Jézus nemzetségtáblázatét, de igen nehéz feltételezni, hogy – amikor Jézus családtagjai még javában éltek – azokat minden igazoló adat nélkül egyszerűen kitalálták és utólagosan megszerkesztették, ahogy némelyek állítják.13
További megfontolandó tényeket közöl Eusebius egyháztörténetíró. Hegesippusra – a legrégebbi egyháztörténet zsidókeresztyén szerzőjére – hivatkozva állítja, hogy Domitianus császár a jeruzsálemi templom lerombolása után biztosítani akarta magának a zsidók lojalitását. Ezért parancsba adta, hogy kutassák fel és hozzák elé Dávid összes leszármazottját. Nyilvánvalóan tudott arról, hogy a zsidók szerint Dávid házából származik az, akinek vezetésével majd legyőzik a rómaiakat. E rendelkezés miatt Júdásnak – Jézus testvérének – unokája is a császár elé került. Amikor a császár megkérdezte, hogy Dávidtól származik-e, igennel felelt.14 Ez a történet azt jelzi, hogy Jézus családtagjai az I-II. fordulóján is éltek és Dávid utódainak tartották magukat. Egyébként Jézus korában nemcsak az ő családja, hanem más családok is Dávid leszármazottainak tartották magukat.15 Például a Midrash Rabbah egy Jeruzsálemben talált nemzetségtábláról beszél, ami szerint Hillel rabbi is „Dávidtól ered” 16
Jézus önmagáról nem állította, hogy Dávid Fia de nem is utasította vissza, hogy így nevezzék. (Mk10,47; Lk18, 38 Mt9, 27; 12,23; 15,22; 20, 30-31; 21,9; 21,15) Ugyanakkor a kitüntető cím viselőjével kapcsolatos politikai elvárásokat visszautasította: nem akart földi királyságot létrehozni. Amikor az egyik csodája után királlyá akarják tenni, elmegy közülük (Jn 6,15), hiszen mandátuma nem arra szólt, hogy a zsidók politikai vezetője legyen, hanem hogy élete feláldozásával elvégezze a bűnösök megváltását. Kortársainak éppen ezzel okozott dilemmát. Akik azonban tudták, hogy Dávid családjából származik és Betlehemben – Dávid városában! – született, ezenkívül látták, hogy csodákat művelt, amik rendkívüli hatalmáról tanúskodtak, s ráadásul éppen megfeleltek a Messiás megjövendölt csodatetteinek (pl. Ézs35, 5-6) – azok egyértelműen azonosították a názáreti Jézust a Dávid Fiával, Izrael Messiásával: „Mester, te vagy Isten Fia, te vagy Izrael Királya” (Jn1,49)
Jézusnak – vádlói szerint – nagy bűne, amivel a rómaiak halálos ítéletét kiérdemelte, hogy magát Messiás királynak vallotta. Attól féltek, fellázítja a zsidókat a császár ellen. (Lk23, 2) Jellemző a római katonák gúnyolódása, amikor Jézust királynak öltöztetik és gúnyolják; majd a Pilátus által keresztre szegeztetett titulus: „Ez Jézus, a zsidók királya.” (Mt27, 37)
Jelenits István megállapítja: „Jézust nem feszítették volna keresztre, ha nem lett volna zsidó. Jeruzsálemben, a zsidók húsvéti ünnepén azért kellett halálra adni őt, mert az ünneplő tömegben sokan lelkesedtek érte, Dávid Fiaként köszöntötték. Egy pártus herceg a pártusok közt találhatott volna veszedelmes népszerűségre, Jeruzsálemben legfeljebb kinevették volna. De minek is ment volna oda, ha nem akart valóban Dávid Fiaként fellépni?” 17
Mindezek ismeretében nagy elfogultság kell – s ekkor még finoman fejeztem ki magam –, hogy valaki megkérdőjelezze az összes, életszerűen hiteles újszövetségi történeti híradást, melyek Jézusnak, mint embernek zsidó származását, Dávid Fia voltát hirdetik és a napnál világosabban bizonyítják, hogy ezernyi szállal kötődött népe hitéhez, az ótestamentumhoz. Semmiféle elfogadható bizonyíték nem támasztja alá azt a hipotézist, hogy Jézust csak azért sajátították ki a zsidók, hogy Jézus hite által – Pál apostolon keresztül – uralmuk alá hajtsák az egész emberiséget.
„Turulkörökben” manapság gyakran elhangzik: „nekünk a zsidó Jézus nem kell, mert az más, mint a mi Jézus urunk”. De egyáltalán mit tudhatnak az így gondolkodók „Jézus urunkról”? Amint utaltam rá, a XIX. század liberális teológusai próbálták a történeti Jézust megtalálni azáltal, hogy a bibliai Jézus alakját megtisztítják az állítólag reá rakódott legendáktól. Végül azonban a történeti Jézus kicsúszott a kezükből. Vajon ma mi marad azok kezében, akik – egymásra épülő spekulációik segítségével – meg akarják tisztítani Jézus személyét az „álnokul reá rakott zsidó szennytől”? Kijelenthetem: semmi. Legfeljebb egy emberek által kigondolt, hamisított Jézus. S az ilyen hamis Jézussal bíró vallás nem több, s nem kevesebb, mint akármelyik, emberek által kiötlött ideológia. Hiába tartalmaz keresztyén elemeket is, nem több a marxizmus vagy fasizmus „vallásánál” és semmi köze Istennek a Bibliában adott kinyilatkoztatásához. Aki ennek az ideológiának hívévé szegődik, előbb-utóbb elfordul a Szentírástól, az egyháztól, a hiteles keresztyén emberektől s társául szegődik a hamis prófétáknak, táltosoknak, tévtanítóknak. Isten óvjon bennünket ettől!
Sípos Ete Zoltán református lelkipásztor
- forrás: http://hetiválasz.hu
- forrás: http://szentkoronaradio.com
- C.P. Thiede: Aki látta Jézust, Gold Book Kft.
- C.P Thiede, Die Alteste Evangelien-Handschrift? R. Brockhaus Verlag, Wuppertal, 1994. 37-38.old
- C.P Thiede, im 19-20.old
- Evangéliumi Kiadó, Budapest, 1993.
- KIA, Budapest, 2004.
- R. Santala, A Messiás az Újszövetségben, Budapest, 2001. 15.old
- R. Santala, im 19.old
- Varga Zsigmond J.:Újszövetségi görög-magyar szótár, Ref. Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Budapest, 1992.
- R.Santala, im. 74.old
- Balla Péter, Az újszövetségi iratok története, Károli Egyetemi Kiadó, Budapest, 2008.196.old)
- O. Cullman, Die Christologie des Nt; J.C.B. Mohr, Tübingen, 1958.128-131.
- Euszebiosz, Egyháztörténet, III.20, 1-6
|
