A hitelesség elárulása
Dan Brown: „A Da Vinci kód” című
könyvéről
Magyarországon
is hódit az amerikai író, Dan Brown: A Da Vinci Kód című regénye, amit a világ több,
mint 44 nyelvére lefordítottak s időközben „megasellerré” vált. Hollywood
megszerezte a megfilmesítés jogát s a terveik szerint a film 2006-ban mozikba
kerül. A film szereplői közt találjuk Tom Hanks, Ian McKellen (Gyűrűk Ura) Alfred
Molina (Luther) Jean Reno (Mission Impossible) nevét. Nézzük hát közelebbről
„a lángelme szüleményét”, ahogy a könyv magyar kiadásának hátulján annak íróját
jellemzi egyik rajongó kritikusa…
Miről szól a regény?
A könyv
egy izgalmas krimi formájában adja elő, hogy létezik egy titkos
társaság (Sion Rend), ami évezredek óta őrzi Jézus titkát. E titok nem más,
minthogy Jézus, magdalai Mária férje volt, s Jézus keresztrefeszítésekor
magdalai Mária terhes volt Jézustól. Gyermekük is született, Sarah hercegnő
személyében. Jézusnak kései leszármazottai pedig ma is élnek. A
római-katolikus egyház (Opus Dei) természetesen minden eszközzel
(gyilkossággal is) küzd a Jézussal kapcsolatos titok napvilágra kerülése
ellen, hiszen akkor kiderülne, hogy az egész keresztyénség hazugságra
épült: Jézus nem Isten, hanem csupán egy halandó ember.
Az író a
Jézussal kapcsolatban tett kijelentéseihez, „köretként” a következőket tálalja.
Nagy Konstantin császár - aki a keresztyénséget államvallássá tette a IV.
században - a halandó Jézusról szóló kéziratok ezreit semmisítette meg. Így
manapság a Jézusról szóló igazságot csak olyan iratokban találhatjuk meg,
melyek Konstantin irat megsemmisítő akcióját túlélték, pl. a qumráni
tekercsekben, vagy az Egyiptomban előkerült Nag Hammadi leletekben. Nagy
Konstantin császár ugyanis megbízást adott írnokainak arra, hogy meghamisítsák
az újszövetségi iratokat… Vagyis a ma rendelkezésünkre álló újszövetségi
evangéliumok hamisítás eredményei. D. Brown erre vonatkozó állításait így
összegzi M. De Haan: „a mai Bibliát politikai érdektől vezérelt emberek
állították össze és szerkesztették, hogy Jézus istenségét reklámozzák és
befolyását felhasználják saját erőbázisuk megszilárdítására.”A császár – így
az író - odáig ment, hogy az általa meghamisíttatott újszövetségi iratok
alapján, a niceai zsinaton (325) Jézust Isten Fiává nyilváníttatta. Pedig
addig a keresztyének közt szó sem volt arról, hogy Jézus Istennek tartották
volna. Jézust egészen addig egyszerű halandónak látták, aki összeházasodott
magdalai Máriával és családot alapított. Az eltelt évszázadok során sokan
tudtak e titkokról. Így Leonardo da Vinci is, aki ezt úgy hozta
nyilvánosságra, hogy az Utolsó Vacsora című festményén nem Jánost festette
Jézus mellé, hanem magdalai Máriát. A középkori legendákban szereplő szent grál,
tulajdonképpen az utolsó vacsora kelyhe, valójában magdalai Mária szimbóluma,
aki Jézus királyi vérét hordozta… A regény írója mindezeket történeti
tényként tárja széles olvasótábora elé: „A regényben említett minden
művészeti és építészeti alkotás, valamint minden dokumentum valósághűen
szerepel.”(D. Brown) Ez nagyon hangzatos és igaz megállapítás, de nem mond
semmit a felhasznált források hitelességéről! Az író egyébként megnevezi
legfontosabb forrásait is, melyek nem mások, mint a nyolcvanas évek nagy
sikerkönyvei: M. Baigent és R. Leight könyvei. Ezekben ugyanazokat a
kijelentéseket olvassuk Jézusról, feleségéről, utódairól, Vatikánról s
egyebekről – mint amiket D. Brown könyvében találhatunk. Mivel D. Brown gyakran
hivatkozik e szerzőkre, ezeknek könyveit időközben többször kellett újra
kiadni. Ezek után az olvasók találgathatnak: vajon mi volt az író célja e
regény megírásával? Szórakoztatni akart? Sikert akart aratni? Rengeteg pénzt
akart kasszírozni? Talán olvasóival akarta teljesen átértékeltetni a bibliai és
hagyományos keresztyén Jézus képet? Talán az újpogányság gnosztikus eszméit
kívánta ily módon terjeszteni? Vagy talán mindezt egyszerre kívánta elérni?
Mivel a könyv sok helyen beszélgetés tárgya és egyre többen
megkérdezik, hogy igaz-e,
amiről szól – érdemes részletesebben is elmélyülni egyes állításaiba.
Létezett-e Nagy Konstantin idejében egyházi cenzúra?
Az újszövetség iratainak megsemmisítéséről és meghamisításáról szóló állítások minden történeti
bizonyítékot nélkülöznek, sőt, a történeti bizonyítékok cáfolják ezeket az
állításokat. Nagy Konstantinról (280-337) köztudott, hogy nem az újszövetség
iratainak megsemmisítésével foglalkozott, hanem a keresztyénüldözések során
megsemmisített iratokat igyekezett pótolni, azáltal, hogy írnokaival a
rendelkezésére álló újszövetségi kéziratokról készíttetett pontos másolatokat,
amiket aztán szétküldött a birodalom területén található nagyobb keresztyén
közösségeknek! (Például Eusebiusnak, Cézárea püspökének 50 példányt adott át.) A
régészeti leleteknek köszönhetően ma már azt is tudjuk, hogy milyen volt az
evangéliumok Nagy Konstantin előtti szövege. J. Finger, egyik
tanulmányában (Jesus - Essener, Guru, Esoteriker, Quell-Verlag, 1993) rámutat,
hogy az egyházi cenzúra legendája az előző századok tudásanyagára épül. A
régészek azóta számos olyan leletet találtak, amik jóval Nagy Konstantin előtt
keletkeztek. Pl. Chester-Beatty (részek mind a négy evangéliumból)és Bodmer
papiruszok (Bodmer Papirusz II – majdnem teljes János evangélium; Bodmer
papirusz XIV-XV. – részek Lukács és János evangéliumából) amik az
evangéliumokat tartalmazzák s Kr. u. 150-200 közé datálódnak. E papiruszok
evangéliumi szövegei megegyeznek a ma ismert evangéliumi szövegekkel, azaz
semmi jele annak, hogy Nagy Konstantin – anyagi vagy politikai érdekből -
bármit megsemmisített vagy megváltoztatott volna az evangéliumok szövegében. A
papiruszok tehát cáfolják a lángelme állításait s az egyszerű tények
összezúzzák Dan Brown azon állítását is, hogy a Nagy Konstantin előtti időből
nem áll rendelkezésünkre újszövetségi keresztyén kézirat. Amint láttuk,
korántsem ez a helyzet. Nem csoda, hogy A. Millard - az ókori sémi
nyelvek professzora, a qumráni tekercsek elismert kutatója így minősíti
D. Brown iménti kijelentését: „Ez egy tudatlan ember kijelentése, aki nincsen
tisztában a tényekkel.” M Welte, aki a münsteri egyetem – évtizedek óta
az újszövetségi szövegkutatás fellegvára – tudományos munkatársa és 1962 óta
foglalkozik az újszövetségi papiruszokkal és kódexekkel, így nyilatkozik: „Az
újszövetség szövege, ahogyan ma ismerjük, - hála a múlt században előkerült
leleteknek – viszonylag nagy pontossággal visszavezethető az eredeti szövegre,
amilyen az keletkezésekor vagy első elterjedésekor volt. A manapság, minden
keresztyén felekezet által elfogadott újszövetségi kánon Kr. u. 160-200-ra
nyúlik vissza, tehát Nagy Konstantinhoz semmi köze. Nyugodtan kijelenthetjük,
hogy az újszövetségi kánon azt tartalmazza, amit kezdettől fogva a
legrégibbnek és leghitelesebbnek tartottak.” Végül itt utalunk arra, hogy Jézus
Istenségének tanítása nem a IV. században keletkezett, hanem maga Jézus ezzel
az igénnyel lépett fel, amint azt az evangéliumok tanúsítják.
Mit tartalmaznak a Holt tengeri (qumráni) tekercsek?
D. Brown és társainak azon állítása, miszerint Vatikán akadályozza e szövegek kiadását – nem felel meg a
tényeknek, Vatikánnak ugyanis semmi köze ezekhez a szövegekhez. Továbbá: nem
igaz az sem, hogy e szövegeket keresztyén teológusok és egyházpolitikusok
titkosították! Éppen ellenkezőleg, a jordániai és izraeli hatóságok felügyelete
alatt mindet nyilvánosságra hozták és így bárki olvashatja őket. Manapság
minden művelt embernek illik tudnia, hogy a Holt tengeri tekercsek egy
kegyes, messiásváró zsidó közösség, az esszénusok iratai, amik Jézus
nevét egyetlen helyen sem említik! Az igazsághoz tartozik, hogy qumráni 7.
barlangban találtak keresztyén papirusz töredékeket pl. a híres 7Q5 jelzésű
töredéket Márk evangéliumából (Mk6, 52-53), ami több szakértő szerint, jelenleg
a legrégibb evangéliumi töredék, vagy itt találták a 7Q4 jelzésű töredéket, ami
az 1Tim levelének szövegét tartalmazza. Az e barlangban talált 19 töredéket
nem nevezi senki tekercsnek, s nem tartalmazzák Jézus nevét: Zárójelben
jegyzem meg: vitatott, hogy ezeket az iratokat ki használta és mikor rejtették
el őket. Vannak kutatók, akik szerint korai keresztyének használták és
rejtették el a szóbanforgó iratokat. Más kutatók véleménye szerint az esszénusok
használták és rejtették a barlangba ezeket a keresztyén iratokat. E vélemény
szerint ezek az iratok már az esszénus közösség Qumránból való menekülése előtt
(kb. Kr .u.68-69) léteztek és így jutottak el hozzájuk. Vagyis: Márk evangéliuma
(7Q5), vagy éppen Pál Timótheushoz írt első levele (7Q4) már Jeruzsálem
pusztulása előtt (Kr.u. 70) létezett! E rövid kitérő után visszatérve Jézus
nevére, azok a tekercsek, melyeket „qumráni tekercseknek” szokás nevezni
Jézus nevét nem tartalmazzák – D. Brown pedig éppen ezt a képtelenséget
állítja. A. Millard: „Aki azt állítja, hogy a Holt tengeri tekercsek
keresztyén szövegek, annak fogalma sincs arról, amiről beszél.”
Miről tanúskodnak a Nag Hammadi leletek?
D. Brown szerint ezek a kézirattekercsek tartalmazzák a Jézusról szóló hiteles híradásokat! A Nag Hammadi
kódexek felfedezésük óta (1945-46) a legelképesztőbb spekulációknak
szolgáltatnak alapot. Szerzőik egyértelműen a gnosztikusok szektája, akiknek
tanai szöges ellentétben álltak a bibliai tanításokkal. A gnózis egy üdvtan és
üdvözítő út, amin keresztül az ember önmagát üdvözítheti. Már az egyházatyák
szembefordultak e tévtannal, mondván, hogy ez Jézus Krisztus személyét, halálát
és feltámadását is szükségtelenné teszi. Ezek a gnosztikus iratok, bár
némelyikét evangéliumnak nevezik (pl. Tamás evangéliuma, melyben állítólagos
jézusi mondásokkal találkozunk), egyértelműen az evangéliumok leírása utáni
időkből származnak és sok helyen éles ellentmondásban állnak azokkal. A Nag Hammadi
papiruszok szakértője és kiadója, prof. J. M. Robinson, így nyilatkozott
Brown könyvéről: „ E könyv sikere a szenzációéhségre vezethető vissza, ami egy
olyan tudóst, mint engem is, aki a tényekhez igyekszem tartani magamat,
feldühít.… Az ismert nevek, mint pl. Nag Hammadi, a műnek a hitelesség
látszatát kölcsönzik…D. Brownnak az én tudományos szakterületemről nem sok
fogalma van... Tájékozatlanságát elárulja azzal is, hogy a Nag Hammadi
leleteket tekercseknek nevezi, pedig azok oldalakból összefűzött kódexek.”
Jézus összeházasodott magdalai Máriával?
D. Brown – az apokrif Filep evangéliumra hivatkozva (Kr.u. 200) - ezeket írja: „A Jézus és Mária közti
házasság történetileg igazolt.” „A Megváltó útitársa volt magdalai Mária.
Krisztus jobban szerette mint tanítványait és gyakran szájon csókolta.”
„Mindenki, aki tud arámul, megerősíti, hogy az útitárs szó azokban az időkben
azt jelentette, hogy feleség.”
M. Welte: „Ha vki tud is arámul, az a Nag Hammadi szövegek esetében semmit nem jelent. Már a laikusok is
tudják, hogy ezek a szövegek kizárólag kopt nyelven íródtak. A görög
újszövetségben is szerepel az útitárs szó, s úgy a görög szó, mint kopt
megfelelője sokkal inkább jelent útitársat, mintsem feleséget.” A továbbiakban
rámutatott, hogy az író által idézett helyen az apokrif Filep evangéliumának
szövege hiányos. Így a „száj” szóból nem látható egyetlen betű sem. Látható
viszont a „köszönteni/üdvözölni” szó. Egyébként a csók az őskeresztyénség
idején szimbolikus és nem intim értelmű megnyilvánulás volt, s a keresztyének
közt fennálló új közösséget volt hivatott kifejezni! (Róm 16,16; 1Kor 16,20)
Mindezek mellett pedig, maga a Filep evangéliuma sem mondja, hogy Jézus
feleségül vette volna magdalai Máriát. Sőt, a legtöbbet kutatott gnosztikus
irat, a Tamás evangéliuma sem tesz említést ilyenről.
Így érthető prof D. Bock (Dallas Th. Seminary, USA) megállapítása: „ Sehol, semmiféle bizonyíték nem
létezik, amelyik egyértelműen bizonyítaná, hogy Jézus házas volt. Jézus
nőtlensége egyike azon kevés dolgoknak, amikben a konzervatív és liberális
teológusok még egyetértenek. Jézus egyedülálló volt.” Figyelemreméltó prof.
B. Witherington (Asbury Th Seminary, Wilmore) megállapítása: Mária neve
mellett a magdalai – helymeghatározás. Ha több asszony volt jelen egy helyen,
ugyanazzal a névvel, szokás volt a származásuk helyéről elnevezni őket. Ha
pedig volt férjük, akkor a férjük után nevezték őket és nem földrajzi
származási helyük után: Lk 8, 2-3 (Johanna, Kúza felesége) Ha magdalai Mária
valóban Jézus felesége lett volna, így nevezték volna.
Kit festett Leonardo da Vinci az Utolsó vacsora című képén Jézus mellé?
D. Brown azt állítja, hogy magdalai Mária ül Jézus mellett. F. Zöllner (Lipcsei Egyetem), aki Leonardo da
Vinci életéről és műveiről standard művet írt (Leonardo da Vinci, Samtliche Gemalde
und Zeichnungen, Köln 2003): „Nem értem, hogy miért foglalkozik ezzel olyan sok
ember. Semmiféle utalás nincsen Leonardo da Vinci írásaiban arra, hogy ő ilyen
titkot ismert volna. S ha a XV. században egy festő, olyan képet fest, amin
Jézus mellett egy női alak ül, akkor az sem jelent semmit. Hiszen semmit nem
mond arról, hogy 1500 évvel azelőtt valójában mi történt az utolsó vacsorán.
Legfeljebb azt mondhatnánk, hogy az érintett festő így interpretálta az akkori
eseményeket.” Egyébként köztudott, hogy Leonardo da Vinci szóbanforgó festménye
több történeti tévedést tartalmaz (pl. ülnek az asztalnál). Ellenben a Jn 21,20
ill. 1Kor 11, 23kk korhűen adják vissza az eseményeket!
Összefoglalás
A Biblia ellen több száz éve frontális háború folyik. Hol a természettudósok, hol a filozófusok, hol a
teológusok, hol költők, hol írók veszik támadás alá. Ma különösképpen
megfigyelhető, hogy a bibliai keresztyén gondolkodást gnosztikus
gondolkodásmóddal igyekeznek felváltani. D. Brown regénye e küzdelem egyik
része, hiszen könyvében feleleveníti a régi gnosztikus tanokat és azokat
népszerű formában igyekszik a mai embereknek megtanítani. Erre mutat az a tény,
hogy regényében Jézus utódját, a szép lányt Sophie Neveu-nak nevezik –
önmagában ezt programot jelzi. Sophia (görögül bölcsességet jelent) a
gnosztikus tanokban kulcsfontosságú fogalomként fordul elő. A regényben ő
testesíti meg azt új (?) bölcsességet, aminek nincs köze a Bibliához. (E. Schmid)
Ráadásul D. Brown mindezeket az eszméket a történeti hitelesség látszatába
burkolva hirdeti meg! Ahogy prof. B. D. Ehrman ( Chappel Hill Univ. N-Carolina)
újszövetséges professzora rámutatott: „A legnagyobb probléma azzal az
állításával van, hogy fejtegetései a korai keresztyén dokumentumok alapján
történetileg pontosak és olvasói, akik a korai keresztyénség történetében
nem tájékozottak, természetesen elfogadják állításait. A tény az, hogy
állításai inkább költészet, mint tények kategóriájába tartoznak… Ugyanez
érvényes az általa említett dokumentumokra is.” prof CP Thiede, az
ismert irodalomtörténész és qumrán kutató, röviddel halála előtt ezt mondta: „
Aki nem tulajdonít jelentőséget egy elbeszélés részleteinek, az izgalmasnak
találja a ponyvát. Brown állításain – J nem halt meg a kereszten, utódai
voltak, Leonardo daVinci a Sion Társaság tagja volt, s híres festményén,
nem Jézus kedves tanítványa, János, hanem magdalai Mária van Jézus vállainál
–csak mosolyogni lehet. Ez a regény a hitelesség minden formájának elárulása.” Prof.
Dr. C. H. Hunziger: „ Az emberek annyira tájékozatlanok a vallási
kérdésekben, hogy minden butaságot elhisznek s belesétálnak a csapdába.
Bizonyítékok ellen lehet tudományosan érvelni, de fantáziálások ellen nem.
Olyan ez, mint az elmés nemes don Quijotte harca a szélmalmok ellen.”
A magunk részéről emlékezzünk a 2Tim 4, 3-4 figyelmeztetésére! Miközben egyre
többen vannak, akik az igazságtól elfordítják a fülüket és a mesékhez
(mítoszokhoz) fordulnak – mi tartsuk magunkat Isten szószerint ihletett
igéjéhez! 2Pét 1,16: „Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük
meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, hanem mint
akik szemlélői voltunk az Ő nagyságának.” Mindezek ismeretében bátran szálljunk
vitába a D. Brown „kaliberű” lángelmék által megtévesztett, tudatlan és
kritikátlan embertársainkkal és tegyünk nekik bizonyságot az újszövetség
Jézusáról!
Sípos Ete Zoltán
Forrás: Factum, 2005/4. szám; A. Schick: Jesus Christus,
Leonardo da Vinci und der Heilige Gral című cikke.
|
