A somogyitelepi templomépítés
Nem kétséges, hogy ebben mindent házhoz szállítás világában a református egyházának is
lépést kell tartani az élet ütemével. „Házhoz" kell szállítani az evangélium üzenetét. Ezt szolgálja a
minden vonalon izmosodó belmissziói munka. De a jól végzett belmissziói szolgálat mellet is éreznünk
kell, hogy a mai kor igényeinek a tömeggyülekezet, a nagytemplom már nem lehet ideálja. Inkább nagy
gyülekezetekben is több kicsi templomra van szükség, hogy azok köré épülhessenek a hitvalló lelki
közösségek, amelyek nélkül nem állhat meg anyaszentegyházunk e mai sokat emlegetett történelmi
időkben.
A szegedi egyház korán felismerte ezt az igazságot, s reálépett a megvalósítás útjára. Az
újszegedi missziói egyházközség megszervezésével –nem szólva most arról, hogy az Újszegedhez
tartozó községekben, kis közösségeknek megvalósulására ideális a helyzet- indult meg ez a folyamat.
Az újszegedi imaház természetes középpontja lett az újszegedi közösségnek. A most épülő
somogyitelepi templom 500 lélek egy közösségi épülésének lesz lelki hajléka. A Magyar Hajnal
Templom e folyamat beteljesedését fogja –legalább a mi nemzedékünk számára- jelenteni.
Ólomszürke égbolt alatt, szitáló esőben helyeztük el vasárnap délután a somogyi templom
alapkövét. Külső egyházrészeinkből, s a szegedi egyház hívei közül az alkalmatlan idő sokat távol
tartott, Somogyi-telepi híveink azonban szép számmal voltak imádkozó részesei a régi reménység
beteljesedésének.
Az alapkőben a következő emlékiratot helyeztük el: „Kegyelem néktek és békesség az Atya
Istentől és a mi Urunk, Jézus Krisztustól! " (Gal. 1:3)
Az 1914-18. évi nagy világégéstől a nyomorúság alatt is építés követte. E templom hely
környéken egymásután emelkedtek a házsorok. A települők között eleitől fogva ott találtuk református
keresztyén véreinket, akikre a szegedi egyház hamar kiterjesztette a gondozás munkáját. Amikor pedig
1929-ben a Szeged körül szétszórt nyáj terelgetésére az újszegedi missziói egyházközség megalakult,
Somogyi-telep részévé vált az új eklézsiának. Időközben az idetelepült református lelkek száma néhány
tízről kereken 500-ra szaporodott.
A teplomépítés gondolata hamar felvetődött. 1927. április 4-én tatott vallásos ünnepségünk
perselypénzét az építendő templom első tégláira tettük le. Attól kezdve az anyagiakban szerény híveink
jóformán a maguk áldozatából gyűjtögették össze azt az összeget, amellyel Isten hajlékának a
megépítéséhez hozzákezdtünk.
Újra világégésnek lángjai csapnak az égig körülöttünk. Amikor templomok és békés hajlékok
omlanak össze, e templom építésével valljuk, hogy egyetlen Megváltó az örökkévaló Isten, Akiben
bíztunk eleitől fogba. Valljuk, hogy Isten nem kézzel csinált templomokban lakik, de valljuk azt is, hogy
ha ebben a hajlékban Isten igéje tisztán zendül, akkor az egymást váltó nemzedékek ezen a hajlékon
keresztül épülnek az egyetlen fundamentumon, amely vettetett, -A Jézus Krisztuson , - Isten
templomává. Valljuk, hogy a jó református keresztyén ember, egyszersmind jó magyar ember is, -azért
valljuk azt is, hogy mi itt Krisztus testévé épülünk, hazánk javát is a legjobban szolgáljuk.
Ezeknek vallásával helyezzük el Isten segedelmével somogyi-telepi református templom
alapkövét azzal a reménységgel, hogy az Isten nevében megkezdett jó munkát az Úr befejezi.
A templomot tervezte Szojka Jenő építészmérnök, építi vitéz Dobó János építőmester. A
templomépítő bizottság tagjai : Teleki Sándor lelkipásztor, Dr. Bartók György egyetemi professzor, az
egyházközség főgondnoka, Bakos Mihály, Karakas Sándor, Szabó József és Vass Imre somogyitelepi
presbiterek.
Az Úrnak Ezerkilencszáznegyvenedik esztendejében május hó tizenkilencedik napján. Dr
Bartók György főgondnok. Teleki Sándor lelkipásztor.
A somogyi-telepi templom falai azóta emelkednek. Ha Isten kegyelme hozzásegít a
befejezéshez, akkor se feledjük, hogy még csak a kezdetén állunk. A látható templomon keresztül kell,
hogy megépüljünk Isten láthatatlan templomaivá!
T.S.
|